?

Log in

No account? Create an account
 
 
25 June 2009 @ 12:34 am
Kizuna lll  
Kienai kono kizuna

Fandom:
Johnny's Entertainment
Páros: Természetesen Akame ^^
Figyelmeztetések: Nincs semmi, max a fullasztó fluff egyelőre ^^ Ja és esetekben már már kedves Dzsáni-san várható XD
Megjegyzés: A fiúk nem az enyémek, hanem Johnnyéi, én csak elhívtam őket egy édes játékra ^^
Tartalom: Van olyan kapcsolat, ami már az óvodában elkezdődik, és egy egész életen sziklaszilárd tud maradni... vagy legalábbis nem szakad el, még akkor sem ha a két személy akit összeköt rengeteget változik az eltelt évek során. Két kis fiú együtt válik férfivá.

Ezzel kívánnék utólagos Boldog Szülinapot Amynek ^^ Ártatlan fejezet, egy ártatlan embernek ^^ Remélem tetszeni fog :) Kissé meseszerű lett néhol  :)



Két fiú ül egymás mellett egy fehér bőrüléses repülőgép másodosztályán. Körülöttük mindenki alszik, és az idősebbnek kinéző fiú is már félálomban hajtja oldalra a fejét, úgy néz ki a fekete égboltra, melyre csak a gép lámpái festenek világos csíkokat; a holdat és a csillagokat eltakarják a sötét fellegek.
- Jin - szólal meg a kisebbik fiú.
A megszólított lassan, kótyagos fejjel fordítja el a fejét az ablaktól, és néz át a másik irányba, világosabb hajú társa felé.
- Mmm? - Úgy érzi arra most más képtelen, hogy kérdéseket is feltegyen, így csak egy nyögéssel jelzi, hogy figyel a másikra.
- Te is örülsz, hogy együtt mehetünk erre a munkára? - az ő hangja olyan éber, mintha csak most szálltak volna fel a géppel, nem órákkal ezelőtt.
- Mmm - mormogja a másik beleegyezése jeléül, és lapos pislogásokkal bújik még mélyebbre a vékony takaróba, ami befedi a felsőtestét.
- Tudod, én nagyon boldog vagyok, hogy nem választottak szét minket. Olyan jó érzés volt, hogy az utóbbi időben minden újságcikkben, ami a juniorokról készült együtt vagyunk.
- Mmmm - Jin már csak egy vékony résen át látja barátja szelíden mosolygó arcát, nem képes jobban nyitva tartani a szemét. Küzd az álom ellen, szívesen hallgatná még a szavait, mert azok csak az ő érzéseit igazolják. Kimondani ugyan már nem tudja, de a fejében a lomhán kavargó gondolatok között ott vannak azok az emlékek is, amiket az elmúlt egy évben éltek át együtt.
A sok-sok tánc próba és ének óra, az egyre sűrűsödő fotózások sorozata, amik ha Kazuval lehetett, mindig abszolút boldog pillanatok voltak. Az első fellépésük, ahol egymás mellett táncoltak a koncerten a rengeteg junior között; Kazuya végtelenül boldog, izzadt, kipirult arca, amikor lejöttek a színpadról. Az új barátok arcai, és még sok sok emlékkép, melyeket összeköt az a jó érzés, hogy Kazu ott van az összesen.
Kiragadni nem tud már egyet sem a tömegből, és ezek is, amik még világosabbak voltak, hallgatva Kazuya folyamatos duruzsolását, egyre inkább egy ködös masszává olvadnak össze, ami új alakot kezd ölteni, ahogy gazdájuk egyre inkább átvándorol az álmok birodalmába.
Teste lejjebb csúszik az ülésben, feje oldalra billen, majd megpihen Kamenashi vállán.
- Kazu, elalszok - mormogja, alig érthetően.
- Nem baj, Jinjin - válaszolja a másik és bal kezével óvatosan végigsimít barátja selymes haján, majd folytatja tovább az emlékek felidézését, remélve, hogy a motyogása nem zavarja majd társát.
Ő sosem tudott utazás közben aludni, a rájuk váró új feladatok, és élmények miatt keletkezett izgalom ébren tartja őt akár órákon át is.
Azonban hiába Kazuya volt fent és a másik aludta végig a fél utat, mégis az idősebb száll le úgy a repülőről, mint az élő halott, és a kisebbik pörög, mint egy búgócsiga, kifogyhatatlan energiával. Figyel a táskáikra, meghallgatja az instrukciókat, elhúzza Jint a feléjük közelítő bőröndöket hordó kocsi elől, mert a másik valóban elalszik egy pillanatra és nem figyel; visszaadja az útleveleiket a rájuk felügyelő felnőttnek, átveszi a hétvége tervezett programjáról szóló papírokat, satöbbi, satöbbi. Ha nem tudnánk hogy melyik az idősebb biztosra vehetnénk, hogy Kazuya az, hiszen nélküle most a másik elveszett - alvó - kisgyerek lenne egy idegen világ közepén.

A két fiú a hawaii tengerparton áll a már délelőtt is hétágra sütő napsütésben. Vékony testüket csak egy fehér póló és egy rövid nadrág takarja, de így is úgy érzik, meghalnak a negyven plusz fokban.
Azonban most nem ez a legnagyobb problémájuk. Levéve a szemüket a vízről, visszanéznek az ütött-kopott sátorra, ami mögöttük áll egy szikla takarásában.
- Kazu, mondd, hogy ez nem igaz - nyög fel Jin.
- De igaz, Akanishi-kun - válaszolja az éppen akkor odaérő fiatal rendezőasszisztens, arcán széles - majdnem szadista - vigyorral.
- Én nem igazán erre számítottam, Hawaii hétvége címen - morogja vissza a nem létező bajsza alatt, és összefonja a kezeit a mellkasa előtt.
- Senki egy szóval sem ígérte, hogy full extrás hotel szobai ellátásra számítsatok - még mindig ugyanaz a vigyor, melytől Jin úgy érzi viszketni kezd a tenyere.
- Az igaz, de nomád körülményekről sem volt szó - feleli Kazuya nyugodt hangon. - Fürdeni tudunk majd valahol? - tér át gyakorlati kérdésekre; tudja, hogy nyafogással nem haladnak semerre.
- Igen, ott fent - mutat a hátuk mögé a köves domboldalra a srác, és az arcán lévő vigyor ha lehet még szadistább lesz; Jin szemében legalábbis.
Megfordulva a magasabb szeme megakad egy fehérre festett fa "bodegán", jobb szót hirtelen nem talál a toldott-foldott épületre.
- Ez csak vicc, igaz? - borzad el Jin, ahogy kiveszi a két víztartályt az építmény felett és ahogy erőlteti kicsit a szemét, még azt is látja, hogy az egész szinte átlátszó; a bodegának vélt valami csak egyszerű pálmafa levelekből áll. - Na, ne!
- De - vigyorog törtlenül a rendezőasszisztens.
- Ezt.nem.hiszem.el - hallanak meg egy ideges kiáltást.
Hátuk mögé nézve egy nagyon dühös, és egy egészen huncut módon csillogó szempárral rendelkező srácot pillantanak meg. Elkerekedett szemekkel figyelik, ahogy a kisebbik fekete hajú fiú levágja a homokba a táskáját, és lendíti a lábát, hogy még bele is rúgjon egy jó nagyot, de ő is felfigyel rájuk, így a mozdulat félbemarad. A rendező és a stáb után tekintete megakad a két junioron és mérges tekintete, ha lehet még sötétebb fekete árnyalatot vesz fel, mikor ráeszmél, hogy ki is az a kettő.
- Bármit csak ezt ne - tör fel az elkeseredett nyögés Jinből és Nishikido Ryoból.
- Kazu, menjünk haza!
- Tomo, menjünk haza! - hangzik fel egyszerre a nyöszörgésre emlékeztető könyörgés, miközben mindketten barátjuk felé fordulnak.
- Ne utánozz! - kiabálnak egyszerre egymásra. - Fejezd már be! - a két dühös tekintet immár villámokat is szórna egymásra, ha ez lehetséges lenne.
Kamenashi kissé félve teszi a remegő Jin vállára a kezét, hogy nyugtatni próbálja, míg Yamashita még mindig teljesen boldogan tekintget a két fiúra, majd odahajol Ryohoz, és valamit a fülébe súg, amiből a másik kettő csak két szót hall meg: sátor és együtt.
Nishikidoból, mintha varázsütésre fújnák el a mérgét; arcán feltűnik egy vidám mosoly, szeméből pedig eltűnik a düh miatt keletkezett borús fátyol. Az egész arca átalakul és ő maga is visszaváltozik az angyali fiúvá.
- Igazad van, Tomo-chan! - válaszolja a másiknak kuncogva.
- Hogy lehet ennek a kis angyalnak ilyen ördögi természete? - morogja az egyik staffos a háttérben.
- Állítsátok fel a sátrunkat! - fordul vissza hirtelen a másik két fiú felé Ryo. - Mi elmegyünk felderíteni a terepet!
- OIII!!! - kiabál utánuk Jin, de azok már csak a hátukat mutatják feléjük.

A két fiú a nap végére úgy érzi ez a hétvége életük vége is lesz. Mindketten hullafáradtan rogynak le a sátrukban, miután a két senpai utolsó kívánságát is teljesítették: bőrnyugtató kenőcsöt vittek Yamashita-sannak, hogy bekenhesse Nishikido úszás közben leégett hátát.
Az egész napjuk így telt: az összes bolond parancsot teljesítették, amit a másik kettő kitalált. Mint végül megtudták a video, amit terveztek, arról szól, hogy a juniorok között a fiatalabbak, mennyire tisztelik az idősebb társaikat. Így aztán nem elég, hogy valóban mélységesen bizonyították, hogy fontosak nekik az idősebbek, de még nap minden percében jó képet vágva az egészhez, mosolyogniuk is kellett töretlenül. Így eshetett meg, hogy a nap végére, nem csak a lábuk, a karjuk, a hátuk, a nyakuk, de még az arcizmaik is izomláztól sajogtak.
- Kazu, ölj meg! - nyöszörgi Jin a másiknak, miközben próbálja fájdalom mentesen levenni a pólóját, hogy átöltözhessen éjszakai ruhába.
- Képtelen vagyok - válaszolja a másik fátyolos hangon. - Szívesen megtenném, de úgy érzem még a moszkitót sem tudom lecsapni, ami most fogyasztja a vacsoráját a lábamból, nem hogy téged.
- Baka! - vigyorodna el Jin, ha nem fájna még az is. - Hol csíp?
- A térdem alatt. Jobb láb - válaszolja a kisebbik, és próbálja a kezét is megemelni, hogy mutassa pontosabban, de az erőtlen próbálkozás, még azelőtt elhal, hogy érdemben elkezdődött volna. - Nem bírom... - nyöszörgi elkeseredetten.
Jin hangosan nyögve megfordul és észrevéve az undok kis vérszívót rácsap a pólójával Kazuya vékony lábára. A problémát elhárítja ugyan, de az erőtől, amit beleadott az anyag akkorát csattan a másik bőrén, hogy az a fájdalomtól hirtelen felül, és könnybe lábadt szemekkel kap a pirosodásnak induló testrészéhez.
- ÁÁÁÁ! Ji~~~~n! Mit csinálsz?! - kiabálja miközben a másik bűnbánó arccal hirtelen azt sem tudja mit csináljon; odakapna a lábához, de mégsem mer, mert fél, hogy még több fájdalmat okozna, így aztán csak gyorsan legyezni kezdi az irritált bőrt a pólójával.
- Gome! Gome! Gome! - ismételgeti őszintén sajnálkozva. - Ennyire fájt? - néz rá a másik fájdalomtól eltorzuló arcára.
- I...igen - válaszolja a másik két szipogás között. - Azt hiszem egy kicsit én is leégtem, miközben a homokvárat építtették velünk...
- Megyek kérek Yamashitától kenőcsöt - pattanna fel Jin, de a másik megrázza a fejét.
- Nem kell. Nem akarom, hogy megint veszekedjetek Nishikido-sannal. Bőven elég volt mára, hogy a dinnye evés közben majdnem egymásnak ugrottatok.
- De ha egyszer az a kis mocsok direkt köpködte rám a magokat? - rogyik vissza a hátsójára a magasabb fiú és durcásan gyűrögetni kezdi a hálózsákja szélét.
- Tudom, de rá kellene hagynod. Csak azért csinálja, hogy felidegesítsen vele. Engem is köpködött először...
- De én nem vagyok olyan, mint te Kame! - szakítja őt félbe Jin. Hangja elkeseredetten és dühösen cseng.
~Kame! Már megint Kame! Utálom ezt a nevet, mindenki így hív, de te ne hívj így! - dübörögnek az indulatos gondolatok a kisebbik fejében.
- Én nem akarok mindent eltűrni, azért, hogy elfogadjanak! Úgy szeretném csinálni ezt az egészet, hogy élvezzem is, Kame - újabb dühös villanás dereng fel a fiatalabb szemeiben -, utálom munkának felfogni. Engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, főleg nem egy ilyen mint Nishikido. Én nem fogom a seggét nyalni, mint...
- Mint én?! - kiabál rá Kazuya. Mérgesen próbál feltérdelni, de az égő bőre miatt visszaesik, és a két kezével tartja meg magát. Az idősebb aggódva kap utána, és próbálna segíteni neki, de a másik lerázza a kezét magáról. - Hagyjál!
- Kazu...
- Hagyjál! - elfordul tőle, és bebújik a hálózsákjába, tüntetőleg a hátát mutatva a barátjának. Az összegörnyedve ül egy pár percig, megszólalni képtelen, úgy érzi, hiába mentegetőzne, Kazuya most nemértené meg, pedig ő csak azt akarta mondani, hogy mint mindenki. Reszketve döbben rá, hogy még mindig egy szál rövid nadrágban ül.
Odakint a fekete égen komor felhők gyülekeznek, és éppen amikor Jin betakarózik koppan az első esőcsepp a sátor külső borításán.

A ritmusosan verődő esőcseppek természetes dallamát pár percenként megtöri az egek basszusgitárosa a mennydörgés. Jin szerette ezt; kisebb korában mindig az ablakban ülve figyelte, ahogy a fenti világ katonái ádáz harcot vívnak egymással. Sosem tudta meg ki győzött, de ő mindig a villámok parancsnokának szurkolt; a pompázatos színeket és alakokat felvevő égitábor sokkal inkább elkápráztatta, mint a komha, erejét csak a hangjával mutogató mennydörgés.
~Mint Nishikido, neki is csak a hangja nagy - jut eszébe hirtelen a vicces gondolat, és kuncogni támad kedve, de nem teszi, mert most Kazu haragszik rá.
~Kazu... Kazu, akivel régen mindig együtt... - Jin hirtelen ül fel, ölébe lökve az addig a hideg ellen pajzsként szorongatott hálózsákját - bújtunk el a lakás legmélyére, hogy még csak ne is hallja a háborút.
- Kazu - suttogja, éppen csak hallhatóan, nem akarva felébreszteni a másikat, ha esetleg mégis sikerült elaludnia.
- Jinjin - érkezik az alig hallható válasz a gyűrött takaró kupac alól, ahol megbújva ott remeg a vékony kis test.
Jin egy kézzel megemelve a hálózsákot bekukkant alá, és a gyenge fényben csak a sziluettjét vesz ki a plüss sárkányát szorongató Kazuyának.
- Kazu - egyik kezét ráfekteti a kisebb fejére.
- Jinjin - válaszol a másik összeszorított szemekkel.
- Tábornok! - jut hirtelen eszébe a régi játék. Amikor kitört a vihar mindig úgy tettek, mintha háborúban lennének, és nem az égiek hangoskodása keltené a zajokat, hanem az ő tankjaik.
- Parancsnok! - válaszolja remegő hangon a fiatalabb.
- Csapataink elfoglalták a kezdő pozíciókat, már csak az engedélyére várnak - adja elő katonás stílusban.
- Az engedélyt megtagadom - alig hallani a válaszát, mert éppen akkor kezd el újra dörögni, és eltakarja az arcát a sárkányával.
- Nem azt mondtad a múltkor, hogy már nem félsz a viharoktól? - látva remegő barátját megmagyarázhatatlan szeretet tömeg száll a mellkasára, amit csak a gondoskodni vágyó testvéri ösztöneivel tud megmagyarázni magának.
- Nem félek! - vágja rá Kazuya, és kinyitja a szemét is, hogy bizonyítson, de ebben a pillanatban ismét a húrok közé vág a fentiek muzsikusa, és az egész eget megrengető mélységet ad a lassú esőcseppek zenéjéhez.
Kazuya, mint aki puskából lőnek ki úgy pattan fel és veti magát Jin nyakába, hátradöntve a társát, aki így hangos nyekkenéssel puffan a kemény homokon.
- Ji~~~n! - magas hangjába belevegyülnek barátja fájdalmas nyögései. Nem törődve sajgó izmaival az idősebb magukra teríti Kazuya hálózsákját, így vonva őt vissza a biztonságot sugalló sötétségbe; majd egyik kezével simogatni kezdi a hátát; úgy ahogy az apukája szokta neki, mikor régebben egy-egy focis baleset után hüppögve mutatta a "harci sebeit".
- Tudod Kazu - kezd el halkan beszélni Jin jó néhány perccel késöbb -, a fentiek háborújába nekünk nincs beleszólásunk, és ők is csak nagyon ritkán avatkoznak bele a lenti dolgokba. Nem kéne félned tőlük. Én sosem féltem, mielőtt veled elkezdtük volna a kommandózós játékot, mindig az ablakban ülve figyeltem, hogy ma vajon meg tudom-e, hogy Villám parancsnok, vagy Mennydörgés Úr nyer-e.
Apró kuncogás hallatszik a nyakához bújó fiú felől, ami őt is mosolygásra sarkallja.
- Ne nevess - paskolja meg lágyan a másik vállát. - Izgalmasabb volt, mint a DB nézés. De most nem jó, csak Mennydörgés úr próbálgatja a basszusgitárja húrjait.
A kuncogás most már nevetéssé erősödik, és a kis test már nem a félelemtől rázkódik, hanem a visszafojtott röhögéstől.
- Kineveted gyerekkorom egyetlen igazi szórakozását - mondja álkomolykodva az idősebb. - Nem volt pénz élő koncertre járni, így be kellett érnem Mennydörgés úr eléggé hamis szólamaival.
- Ne szidd őt, mert még a végén szövetkeznek Villám parancsnokkal és beavatkoznak az életünkbe egy jó kis haragos villámocskával - válaszolja feltápászkodva, vigyorogva a fiatalabb.
- Na nézd már, valakinek hogy megjött a hangja - vigyorodik el pajkosan Jin és hatalmas lendülettel átfordítja a vékony testet, majd fölé kerülve csiklandozni kezdi. A fiatalabb hangosan visongva tiltakozást tettet egy ideig, de aztán bevetve a titkos csikizzük-meg-Jinjin-kulcscsontját taktikát, egyetlen jól irányzott mozdulattal lefegyverzi az éles sikítással hátravetődő barátját.
- Csaló - nyújtja ki a nyelvét két lihegés között az idősebb, miközben kitárt karokkal zihálva fetreng keresztben a sátorban.
- Csak okos - fekszik mellé a másik is még mindig vigyorogva. - Bár a te esetedben az ugyanaz - teszi hozzá nevetve. - Olyan ellen használni az ész fegyverét, akinek nincsen, az csalás.
- Kazu~~~! - kiált fel a másik és oldalba könyököli a kisebbet.
Az csak nevet, és nevet, majd a fáradtságtól leragadó szemekkel fordul oldalra, és próbálja újra betakarni magát, hogy most már tényleg aludjanak.
- Sajnálom, Kame! - szólal meg hirtelen az idősebb.
Kazuya összerázkódik, és elkeseredetten szólal meg:
- Kazu, Jin! Neked Kazu vagyok. Miért hívsz Kaménak?
- Mindenki így hív. Azt hittem szereted...
- Mindenki így hív, aki most ismert meg, és nincs is vele semmi bajom. De nem azt beszéltük meg, hogy mi egymásnak mindig Jinjin és Kazu leszünk? Erre sem emlékszel?
- De emlékszem - mosolyodik el révetegen a másik. - Te tíz voltál, én meg tizenegy, vagyis aznap lettem tizenkettő. Igaz?
- Igen. Ott ültünk a mamáék kertjében a gesztenyefa alatt, talpig habos voltál, mert elcsórtuk a nagyid krémes sütijét ebéd előtt.
- Azért te sem voltál éppen tiszta - válaszolja durcásan a másik.
- Persze, mert a képembe nyomtál egy szeletet, miután megmondtam hogy olyan nagy pocakod lesz, mint a papádnak, ha ezt mind megeszed.
- Meg is érdemelted - nyújt nyelvet vigyorogva az idősebb. - Én mindig vékony leszek, és kecses, mint egy gazella.
- Dagadt és lomha, mint egy viziló, de majdnem - nevet fel ismét a fiatalabb. - Akanishinek hívtalak, de te kijavítottál, hogy Jinnek hívjalak, ert utálod a vezetéknevedet. Akkor mondtuk, hogy akkor ezentúl csak csak Jinjin és Kazu leszünk.
- Emlékszem én is. Ugye tudod, hogy most úgy nosztalgiáztál mint ahogy a nagymamád szokott a fiatal koráról? - felkapja a sátor oldalába gurult plüss sárkányt, és játékosan megdobja vele a másikat. - Hm, ezentúl Oji-sannak foglak hívni. Egy Oji-san vagy, aki egy plüss sárkánnyal alszik.
- Én a helyedben megválogatnám a szavaimat. Ryuval mindketten tudjuk jól hogy hol van a gyenge pontod, Buta-san!
- Jaj, de megijedtem - válaszolja Jin, de a biztonság kedvéért nyakig húzza a magára a hálózsákot.
Egy ideig hallgatják a tengerpart motozását, ami az időközben elállt eső után új életre támad, majd még az álom határán a kisebbik újra megszólal:
- Nem haragszom, Jinjin. Oyasumi!
- Az jó. Oyasumi, Kazu-chan!
Az egyikük tizennégy éves, a másik tizenhat.



Oyasumi - jó éjszakát
Oji-san - öreg úr
Buta - malac, kisdisznó stb xD de vehetjük butának is magyarosan xD
Hát sikerült, ez a fejezet is megvan. Nem egészen úgy, ahogy szerettem volna, így fog kapni majd egy kiegészítő részt, ha ügyes leszek, mert RyoPi méltánytalanul lett háttérbe szorítva, és azt a bodegának nevezett fürdő helyiséget is kellene majd próbálni a srácoknak. xD
Valahogy ez a fejezet nem lett olyan harmonikus, mint az előzőek, kissé talán összecsapott is, de ez most így sikerült. Majd igyekszem a következővel jobban ^^
Yoroshiku :)
 
 
Mood: impressedimpressed
Music: Kizuna és Care ^^
 
 
 
hitsugaya94hitsugaya94 on June 24th, 2009 11:23 pm (UTC)
Első hsz. Yatta~
Imádom. Végig mosolyogtam, magí olvastam, annyira édesek ezek együtt. Nekem igenis tetszett ez a fejezet, ne szóld le!
"- Kazu, elalszok - mormogja, alig érthetően.
- Nem baj, Jinjin - válaszolja a másik..." - kedvencem. Annyira Jin~
さっちゃん: Sho's Faithcsaca on June 24th, 2009 11:25 pm (UTC)
Kya, nekem is az a kedvenc részem ^^
Örülök, ha tetszett, én most tényleg nem voltam teljesen megelégedve, de ha itt mosolyogtok rajta akkor már jó voltam ^^
köszcsi~~~
マルチ / Marcsika: [RyoPi] Smexmarcsi568 on June 25th, 2009 12:34 am (UTC)
Hüüüm... Miért csináltál töpszlikémból DQ-t? XDD És igen, aránytalanul hiányolom a chibilávot köztük, bár, ez ugye Akaméról szól. Édes lett amúgy ^^

Ano.. *pouts, bököd* HOL a pron-om?? R_____P
さっちゃん: Ryo big smile<3csaca on June 25th, 2009 12:38 am (UTC)
A fejemben (_ _) leírva csak egy oldallal bővült... U_U
igyekszem eskü, de nem megy, azért böködj csak, muszii...

sátor és együtt, meg bekente a hátát kenőcskével mert leégett ^^ sugallva meg volt, kifejtve, a b változatban majd :D
a töpszlike meg drámaqueen nem kicsit XDD
マルチ / Marcsika: [RyoPi] Smexmarcsi568 on June 25th, 2009 12:49 am (UTC)
*bököd, ugrál, tapos* XDD
Ne ukésítsd XD Kis méregzsák az tény. De Jint nem kellene már lassan szeretnie? :D És Kaméval röhögnie JinJin és Pipi bakaságain..? xD

Bekente, mi? XD
さっちゃん: Ryo big smile<3csaca on June 25th, 2009 01:07 am (UTC)
Dede lassan kellene ^^ most már az jön majd, és mehetnek is szépen majd együtt szabályokat szegni :D
de most még csak 16 éves jin, ryo meg csak 15 szal, még kicsit vártunk vele ^^
hm szerinted jóban volt kaméval? vagy jóban legyen? mert a ryokame szálat én csak későbbre terveztem... még a pipikame is csak majd nobuta alatt fejlődne ki... egyelőre féltékeny elveszik a legjobb barátomat kame lenne... persze nem tervezek mert az majd jön xD

taposásról azért nem volt szó héj xD
és bekente.. kenegette... tágította... xDDDDDDD na most már taposhatsz xD
マルチ / Marcsika: [RyoPi] Smexmarcsi568 on June 25th, 2009 01:13 am (UTC)
Úgy megverlek, hogy.. nem az nem jó, mert az neked jó, szal nekem nem *kedvenc ostoros barátod szmájli*

NE, még kicsit fiatalok, nem? o_O Sztem még a RyoPi vonal sem fejlődött ki úgy... XD Ha Ryo 15, Pipi dettó 15, Kame meg 14... Ehh XDD Korai még a slash köztük is sztem. Ott még csak szimpla rajongás van.
Hááát, sztem jóban lesznek majd RyoKaméék, a fanyar humoruk miatt. Majd, nem most még.

Csúnya néni, csúúúúnya, rossz, perverz, piszkosfantáziájúúúú XD :P *ölel*
さっちゃん: Jin 1582csaca on June 25th, 2009 01:33 am (UTC)
*szájnyalogatós szmájli*

Ártatlan dolgokra gondoltam, nyugger van :D Seme már lebészett ezért, hiába ők Ryopi és ezért totál perverzek 15 évesen még nem csinálnak ők sem csúnya dolgokat ^^ csak kézen fogva sétálnaaak, vidámkodnak, ölelkeznek stb... persze mindezt totál rajongva ^^ na de ki rajong kiért? xDDD

perverz és csúnya desu, még hozzá büszkééén *visszaölel*
マルチ / Marcsika: [RyoPi] Smexmarcsi568 on June 25th, 2009 01:40 am (UTC)
Na látod, ha én nem rúglak seggbe, akkor Seme megteszi :P De milyen jól :D
Jajj, nem egyértelmű, ki van zavarban, és ki néz FEL rajongva valakire? :D Aztán ez majd megváltozik, hisz nem heppi a kapcsi náluk sem, mert Toma, meg 4Tops, meg Kansai Jr-ok, és Uchi és.. *leáll*

Az hát, nem is szeretnélek e tulajdonságok nélkül :D Jah, készülj, nemsokára ki kell majd valamit töltened nekem :D

De most alszom.. chuu~ Maaajd holnap ^___^ Vagyis ma..
nangwe: shonangwe on June 25th, 2009 11:19 am (UTC)
Remélem nem attól lett neked nem 100%-osan tetsző, mert felvettél msnre...
Olyat szabad kérdeznem, h mért éppen plüss sárkánya van Kaménak? Amúgy arik még mindig a fiúk!^^ És Pi <333
pááá
さっちゃん: RyoPicsaca on June 25th, 2009 05:16 pm (UTC)
De csak azért XD
Plüss sárkány... nem tom XD Kamét akartam elsőre, áh de mondom az olyan snassz, mindenki teknőst ad Kame kezébe, akkor legyen valami más... Mackó? Áh az meg semmilyen, oroszlánt azért nem akartam mert azokat én imádom xD aztán mond hopp: sárkááány, mert Ryu mindt Odagiri sárkány Ryu XD és így lett sárkány :D még ez is béna XDD
jaj ez a fejezet nagyon nem tetszik basszus XD
Pi meg meg se szólalt xD Ryo meg drámaqueen XD marha jó vagyok :D
nangwe: Pinangwe on June 25th, 2009 06:03 pm (UTC)
Akkor többet nem beszélek veled mert csak elrontalak :P oké?
Ezt az ok fejtést, de értem, és igaz, köszi^^
Nem szólalt meg, de ott volt és láttam^^ xDD Ryo meg tényleg ilyen xDD Nagyon jó vagy! Köszi
leila84: Akameheyx3leila84 on June 25th, 2009 01:28 pm (UTC)
Tetszik,nekem nagyon! Áááá...tetszik,lehet nem a megszokott,de attól még nagyon szupi lett. Tisztára elképzeltem őket,kawaiiii!!!
Most épp nálunk Villám parancsnok és Mennydörgés Úr küzdenek....mivel nagyon belemerültem az olvasnivalóba,és a képzelgésbe....Mennydörgés-san picit rám ijesztett,ezért engedélyeztem magamnak egy sikolyt. x"DD
Szóval köszi,várom a kiegészítőt is. ^.^
chuu~
さっちゃん: Akamecsaca on June 25th, 2009 05:18 pm (UTC)
Ha tetszik akkor már jó vagyok ^^
Hm akkor én kiültem volna az ablakba Jinjint cosplayelni és drukkolni Villám parancsnoknak, főleg hogy Mennydörgés Úr még meg is ijesztett téged ^^
xD
igyekszem ^^
chu~~~

ja és a bújós akame Hey!x3-os képed kircsi ^^ jin haja itt isten volt, és kame amit lenyomott bújásnak, meg ahogy jin majd kiesik a szemén xD
shiroiamy: Kame-chanshiroiamy on June 25th, 2009 08:04 pm (UTC)
Szerintem nem lett összecsapott. :D Igen, igen, próbálják ki azt a fürdőhelyet! És itt jön a képbe az, hogy ki itt az ártatlan lányka?
さっちゃんcsaca on June 25th, 2009 08:26 pm (UTC)
csitt ne rontsd el a játékot :D
shiroiamy: JInshiroiamy on June 25th, 2009 10:02 pm (UTC)
Ööööööööö... játékot? Gomen, már baka vagyok ilyen későn...
És köszi az említésemet. ^^ Chuchu *deazértmégkorongozikegysajátficért*