?

Log in

No account? Create an account
 
 
03 January 2009 @ 12:26 pm
Akame Fic, olyan napló szintjén  
  Naiv gondolatok

Fandom: Johnny's Entertainment
Páros: Akame
Besorolás: Azt hiszem nincs rá szükség
Figyelmeztetés: Slash, még ha csak érzelmek szintjén akkor is, ha valakit ez undorít, akkor nem olvassa el, én szóltam!
Figyelmeztetés II.: Aki ismerős Akame körökben, annak lesz benne néhány furcsaság. Például, hogy Jin OOC, nem kicsit. De a témához kellett igazítanom szegénykémet, nagyon sajnálom, mert Ő az Örök Szerelem, minden hülyeségével együtt. A másik pedig, hogy tudom, hogy Akame régen élt, és hogy hatalmas volt a barátság, na én ettől most eltekintettem. Megértésüket köszönjük :)
Megjegyzés: A Fiúk a Johnny's Entertainment tulajdonát képzeik, és ha van egy kis szerencséjük, akkor a saját magukét is, vagy is minden sajnálatomra nem az enyémek, és beszéni sem tudtam velük, hogy egyezzenek ebbe bele. Még azt sem mondhatom, hogy szeretném, hogy ez legyen a valóság, mert azt nem akarom. Hiszem, hogy Akame boldogan él, és Jin egy őszinte baka.


    Hol van a választó vonal a naivság és a butaság között? Van egyáltalán? Hiszen, aki hülye az naiv is, csak sajnos nem minden naiv hülye. Én az utóbbiba tartozom. Hiába hiszek el bármit első szóra utána beindulnak az agytekervényeim és nincs megállás. Abszurdabbnál abszurdabb dolgokat tudok kitalálni, hogy igazoljam a marhaságokat, amivel etetnek. Griffendéles lennék, vagy mi. Bizalom a legfontosabb.
   De hogyan bízzak, ha egyik szava üti a másikat? Ha amikor többen vagyunk teljesen mást mond, mindenről, mint mikor kettesben? Vajon az az igazi, amit nekem mutat? Vagy én csak a kihasználásra vagyok jó?
   Majd 10 éve vagyunk már munkatársak, nem sok idő volt, amit külön töltöttünk volna, ez olyan meló, ami megköveteli az összezártságot. Az utóbbi 4-5 évben pedig főleg, hiszen csapattársak lettünk. Soha sem voltunk különösebben jóban, de rosszban sem. Két egymás számára teljesen közömbös ember. Ez változott meg most. Bennem talán már régebb óta élt valami felé, de ő csak két hete fedezett fel magának.
   Nincs olyan lány - és meggyőződésem, hogy olyan sok fú se -, aki ellent tudna állni a sármjának, a kisugárzásának, vagy a testének. Ha valakire igazán rámozdul akkor, pedig mind a hárommal együttesen támad, és nincs menekvés.
   Ezzel a dumával mentegetem magam. Hogy esélyem sem volt az Akanishi-tornádóval szemben. Jött, látott, és tökéletesen felforgatta az életem.
   Mindenki azt hiszi, hogy mert a TV-ben és a koncerteken én viszem a csapatot a való életben is ilyen vagyok. Nagyot tévednek.
   Kamenashi Kazuya jobban örül egy magányos estén a laptopja társaságának, vagy egy jó könyvnek, mint bármilyen embernek. Ez talán érthető azok után, hogy 11 éves korom óta rengeteg ember vesz körül, nem sok magányos napom van, kivéve az éjszakákat. Azok eddig csak az enyémek voltak. Eddig.
   Szeretem Jint, ebben nem kételkedem. A melegségem elfogadásával sincs gond, régóta tudom, hogy a lányok domborulatai nem érdekelnek különösebben.
   A Pinky óta pedig azt is, hogy Jinnél nincs szexisebb ember a földön.
   De akkor mi a baj? Miért fekszem le minden éjjel kétségekkel a szívemben? Miért nem tudom elhinni, hogy tényleg kellek neki?
   Talán, mert annyiszor hallottam már embereket úgy nyilatkozni, hogy Jin azt mondta nekik, hogy ők az egyetlenek, és a végén mindenki a padlón kötött ki megalázva.
   Vagy azért, mert mindenképpen tartani akarja a látszatot, hogy nincs köztünk semmi. Ezzel magyarázza azt is, hogy hazudozik a többieknek. Még Pinek is, pedig erre azt hittem, nem képes. Hogy ők testi-lelki jó barátok.
   Annyira bánt ezzel. Minden megszólalása a JE-n belül engem döf szíven. Amikor meséli az újabb hódítását, az annyira élethű, hogy én is elhiszem, még akkor is, ha a kérdéses időpontban éppen velem volt. Ez a rengeteg év a szórakoztató iparban mindenkiben kialakítja a hazudozást. Még hozzá mester szinten, főleg Jinnél, ő ezen a téren Profi, így nagy betűkkel.
   Úgy hozza a bakát, mintha természetes lenne; aztán a következő pillanatban már teljesen komoly és érett; majd szívet tépő hős szerelmes; végül utolsó kéjenc. Bármit eljátszik, amit csak akar.
   Hogy higgyek így neki? Honnan tudhatom, hogy velem őszinte?
   Már maga a szituáció is, ahogy letámadott kiábrándító.
   Teljesen másnaposan fetrengtünk a lakásában egy kikészítő buli után - aminek az indoka talán a gardrób második szülinapja lehetett -, amikor úgy döntött, hogy halálosan szerelmes belém.
   Tudni kell, hogy soha, de soha nem szoktam elmenni az ilyen bulikra, most is csak azért tettem, mert Ueda azt mondta próba lesz. Ki ne hinne az aranyos kis Himének? Nagy naivan beállítottam, addigra már nem volt olyan négyzetmétere a lakásnak, ahol ne lett volna minimum 10 ember. Nagy szerencsétlenségemre pont a házigazda nyitott ajtót, akin akkor már csak egy gatya volt, és olyan szívdöglesztő Akanishi Jin pillantással nézett rám, aminek hatására majdnem merevedésem lett. Elkapta a karom és se szó, se beszéd behúzott a tömegbe. Mire feleszméltem legalább négy tequilát nyomott le a torkomon.
   Az alkohol felszabadító hatására a hely már nem is tűnt olyan ijesztőnek. Amikor egy igazán dögösnek mondható lány - akinek édesen kifelé göndörödő tincsekben volt besütve a haja -, nekem dörgölődzött és táncba invitált nem tiltakoztam. A rengeteg táncórának köszönhetően nem sok olyan ember van, aki kenterbe veri a tudásom ilyen szinten; talán csak Jin. Egy idő után már csak a lány és én táncoltunk, mindenki más tapsolt és hujjogott. Amikor a csaj megpróbált lesmárolni elkaptam Jin tűzben égő pillantását, és kitértem előle. Ezután csak az ő szemébe nézve mozogtam. A csaj kb elélvezett, olyan műsort kapott, főleg amikor Jin hirtelen ott termett és elölről neki simult. Én halálra válva próbáltam nem látványosan kiesni a ritmusból. Ám amikor megéreztem a kutató kezeket a combomon - és azok határozottan nem női kezek voltak - hirtelen elhúzódtam és bemenekültem a nem kívánt közönség soraiba.
   Ott és akkor véget ért volna számomra a buli, ha nem botlom pont Belé. Nem tudom, hogyan csinálta, de a tömeg újra csak egy táncoló tömeg volt, és Ő már megint húzott a pulthoz. Kábán gurítottam le az újabb adag alkoholt, de ennek már koránt sem lett olyan jó hatása.
   Ő elkeveredett mellőlem én meg bőgve kötöttem ki Uebo vállán, aki talán addigra már meg is bánta, hogy belerángatott ebbe. Az este további részét azóta is képtelen vagyok felidézni, a legközelebbi emlékem az, hogy magamhoz térek Jin ágyában. Egyedül természetesen, és a boxerem jogos tulajdonosaként.
   Miután kitámolyogtam a wc-re, és szembesültem undorító tükörképemmel, gondoltam megkeresem a ház urát, és kérek egy kávét. Egy erős kávét.
   Ő azonban még az igazak álmát aludta, a kanapén. Mivel én ugyebár kitúrtam az ágyából, és nyilván nem bír annyira, hogy mellém feküdjön. Össze-visszatekeredett rajta a takaró, és el nem tudtam képzelni, hogy kényelmes lehet a póz, amit felvett. Csendesen, az esetleges láthatatlan akadályokat kerülgetve (nem voltam még olyan állapotban, hogy egyenesen tudjak menni) odalopództam hozzá, és elhaló lélegzettel csodáltam ártatlan arcát. Így még sosem láttam azelőtt. Nagyon sok arcához volt már szerencsém, de ehhez a gyermeki ártatlansághoz még sosem. Teljesen ledöbbenve térdeltem le, és simítottam ki egy tincset az arcából.
   - Már tegnap is túl nagy erőfeszítésembe került, hogy ne erőszakoljalak meg, olyan öntudatlanul, szóval, ha még nem vagy teljesen beszámítható, akkor ne ingerelj, kérlek! - dörmögte hirtelen.
   Nagy rémületemben felborítottam a teázó asztalt, amiről hatalmas csörömpölés kíséretében lezúgott az összes pohár és üveg.
   - Áú, a fejem - kaptunk mindketten a legnemesebb testrészünkhöz.
   - Óvatosságra intenélek, de annyira nem vagyok hülye, hogy ilyen fejjel azt higgyem képes vagy rá, úgyhogy ülj le és...
   - Mi bajod a fejemmel? - kiáltottam mérgesen, persze rögtön meg is bántam, mivel a lüktetés odabent csak erősödött.
   - Az hogy másnapos, vagy tévednék? - vigyorgott gúnyosan. - Szóval azt akartam mondani, hogy ülj le és én meg csinálok kávét.
   A varázsszó említésére azonnal lehuppantam a kanapéra és jó kisfiú módjára vártam a megmentést. Közben persze ezerrel görcsöltem, hogy most mi is van, mit akart azzal, amit mondott.
   Mikor pár perc múlva visszajött és a kezembe nyomott egy hatalmas bögre feketét, nem törődve a megkezdett figyelmeztetéssel bele is kortyoltam. Pár ezer ízlelőbimbóm bánta, de a fejem rögtön tisztulni kezdett, olyan erős volt.
   Vigyorogva leült mellém, de ahogy egymás szemébe néztünk valami különös csillogást vettem észre az övéiben.
   - Hogy értetted, ami az előbb mondtál? - kérdeztem remegő hangon.
   - Úgy ahogy mondtam. Nem sok kellett, hogy megdugjalak, de nem tettem.
   - Miért? - cincogtam.
   - Mert veled nem úgy akarom, hogy öntudatlan vagy. Arra sok más ember is alkalmas lenne.
   Hatalmas szemekkel nézhettem, mert megint kuncogott.
   - Hogy tudtál ilyen ártatlan maradni a JE-n belül, Kame-chan? - morogta szórakozottan és most ő simított el egy tincset az arcomból. - Nagyon tetszel nekem, tudod?
   Közelebb hajolt, de én teljesen sokkos voltam, meg is ölhetett volna azzal sem lepett volna meg jobban.
   - Én? - suttogtam. Komolyan mondja? A Nagy Akanishi Jinnek pont én tetszenék?
   -Igen Kame-chan, te. A tegnap este valami olyan láttam belőled, amit eddig soha. Rémült voltál, majd felszabadult, újra rémült, majd az este végére teljesen gyámoltalan... és fél hulla - tette hozzá somolyogva. - Édes voltál, és mégis tökéletesen szexi.
   A kidülledt szemeimhez a szám is csatlakozott, ugyanis eltátottam. Azt hiszem a másnaposság és Jin eszméletlen kisugárzása túl sok volt nekem. Képtelenül a reakcióra, vagy a válaszra csak néztem Jin tökéletes arcát.
   Ő pedig beszélt, és ecsetelte, hogy mennyire akar engem. De még nem ma, ma még megadja a lehetőséget, hogy kipihenjem magam, és én döntsek. Akarom-e őt úgy, ahogy van, akarok-e mindent egyszerre és hirtelen, képes leszek-e ezt elviselni. Mert ha nem akkor nincs esélyünk semmire. Akkor Ő nem lesz az enyém. Persze ezeknek a nagy szavaknak az értelme csak este, a saját ágyamban, a plüss teknőcömet ölelgetve jutott el teljesen az agyamig, amikor a sokkból már nagyjából kikeveredva gondolkodni tudtam végre. A szavaiból azt szűrtem le, hogy megtisztelve kell éreznem magam,amiért enyém lehet a döntés.
   Ezután persze megkreáltam a kellő indokokat, hogy miért is kell hinnem neki, így másnap este a próbák után, ott álltam a lakásában ismét és arra vártam, hogy birtokba vegyen.
   Majdnem szűz testemet úgy tette magáévá, mintha mindig az övé lett volna, mintha csak az Ő birodalma lenne. Utána pont azokat a szavakat suttogta a fülembe, amikre szükségem volt, hogy tovább higgyek. Minden olyan tökéletes volt.
   Pont ez a tökéletesség aggasztott másnap, és harmadnap, és azóta is minden nap. Hogy nem lehet, hogy ilyen jó legyen vele, hogy olyan szerencsém legyen, hogy tényleg engem szeressen. Mert egy hét után, már itt tartott. Hogy szeret.
   Mindenemet odaadtam neki, és odaadnám még mindig. Cserébe nem sok mindent kaptam, legalábbis néha így érzem.
   Jin nagyon akaratos, ha elsőre nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő akarja akkor biztos, hogy valaki más - általában én vagyok - a hibás. Viszont velem már előfordult, hogy beismerte, hogy talán még is ő volt a hunyó. Ilyenről még sosem hallottam azelőtt.
   Amikor kettesben vagyunk, akkor pedig a világ legszerencsésebb emberének érzem magam. figyelmes, kedves, rengeteget mosolyog, és őszinte - vagy nagyon annak látszik. Az nem sokszor van, hogy ő bújik hozzám, vagy hogy ő kezd el simogatni, de ha én teszem ezeket, akkor élvezi, és szeret érte az biztos. Ha pedig magától csinálja ezeket a kedveskedéseket, akkor én vagyok a legboldogabb, és nem tudok nem mosolyogni rá, és teljesíteni minden extrém kívánságát.
   Mint, ahogy most is; felébredt, mert égetem a lámpát a naplóíráshoz. Fáradtan dörmögte, hogy kapcsoljam már le, mert reggel indulnia kell. Korán. Amerikába.
   Bizony. Amerikába. Johnny-sama újabb okos ötlete. Szerinte, ha kivonjuk Jint egy időre a forgalomból, akkor utána a visszajövetelekor minimum kétszeres lesz az eladás.
   Jin szerint nem lesz baj. Simán kibírjuk, nem lehet több két hónapnál. Minden nap órákig telefonálunk. Megcsalni nem fog, mert szeret; és ha szeret és tudja, hogy viszont szeretik akkor azt nem játsza el, ilyen hülyeséggel.
   Most már tényleg be kell fejeznem, mert átkarolt és ahogy most ránéztem az alvó ártatlan arcára már nem is értem, minek írtam ezt a sok hülyeséget. Bízom benne, hogy ne bíznék?
   Naiv vagyok, és talán mégis, hülye is.
 
 
Mood: determineddetermined
Music: Utada Hikaru - Prisoner of Love
 
 
 
huge yellow fruitelasticbanana on January 4th, 2009 06:47 pm (UTC)
nem is... Junno az hetero, Jin meg maradjon csak buzi a kis husi oszt dugja Kamééét ^__^<333 erre született =333