?

Log in

 
 
06 December 2009 @ 04:08 pm
Ma én mesélek neked...  
Volt egy meseíró verseny három vagy négy éve, amin részt vettem ezzel az írásommal... Semmi fandom dolog nincs benne, úgy hogy ide postolom nem JB-re ^^
Mese, és első igazi, összeszedett, annak indult, ami lett belőle írásom, úgy tessék olvasni ^^
Ezzel is Boldog Mikulást mindenkinek, és sok sok csokit~~~


Örök Április


Egy piciny aranyhajú tündér szálldosott a zöld lombok között a Négyszögletű kerek erdőben. A hóborította örökzöldek mellett csak óvatosan tudott repkedni, mert félt, hogy óvatlan mozdulatai miatt esetleg maga alá temetheti egy lehulló hótömeg.
- Utálom a havat – nyafogott hangosan, miután szárnyacskájával hozzáért egy havas fenyőághoz. – Tavaszt akarok! Miért nem lehet örökké április?
Leszállt egy száraznak tűnő megbarnult tölgyfalevélre a fenyő alá, ami megharagította. Piciny kezeibe vette elsötétedett szárnyacskáit, és erősen dörzsölgetni kezdte.
- Legalább a napfény elérne hozzám, de ebben a sötét erdőben az élet örök forrása sosem jut el az avar szintjére – morgolódott tovább.
- Szeretnél megfürödni a világosságban, apró tündérke? – szólalt meg egy dörmögő, mély hang.
A tündér összerezzent, és félénknek kémlelt ki összehúzott szárnyai mögül.
- Ki beszél hozzám? – kérdezte remegő hangon.
- Örök Zöldi vagyok, a fenyő, akinek a lábánál próbáltál felmelegedni. Téged, hogy hívnak?
- Áprilla vagyok, tavasztündér. Tényleg tudnál nekem fényt teremteni? – Újra kitárta szárnyait, és bátrabban nézett a hatalmas fenyőfára.
- Természetesen – felelte, és lombjait elmozdítva átengedett egy fénysugarat, pont a tündérke elé.
- Nagyon szépen köszönöm – sikkantott boldogan, és belépett a fényes körbe. Fejecskéjét felemelte, és némán, vigyorogva élvezte a meleg életerőt.
Örök Zöldi elégedetten szemlélte, ahogy a tündérke szárnya kivilágosodott, majd az apróság csillogva repdesni kezdett.
- Most már jobb kedved van?
- Igen, sokkal jobban érzem magam, látod, hogy csillognak a szárnyaim?
- Látom, tündérkém, látom. Jó nézni, hogy újra életerős vagy, és boldog – felelte brummova a fa.
Áprilla csak pár percig röpködhetett kivirulva a fényességben, mert egy kósza felhő be- úszott a nap elé, és újra sötétségbe borította a világot.
- Na, mit csinálsz? – nézett szemrehányóan Örök Zöldire a tündér.
- Nagyon sajnálom, kedvesem, de a felhőknek nem tudok parancsolni. Én csak a magam ura vagyok, nem szoktam utasításokat osztogatni senkinek, az égen úszó felhőknek, pedig, ha akarnék sem tudnék.
- Ezért nem szeretem a telet, mindig becsap! Egyszer engedi egy kicsit sütni a napocskát, aztán meg sokáig elrejti előlem. Miért kell ilyen végletesen gondolkodnia?
- Azért érzed ezeket végleteknek, mert Te az átmeneti hónap hercegnője vagy. Áprilisban is sokat változik az idő, azonban a táj akkor folyamatosan a szebbik arcát mutatja felénk, hiszen akkor éled újjá. Télen a növények alszanak, nem érdekli őket, hogy mi milyennek látjuk a küllemüket. Hidd el nekem, azért ebben az időszakban is meg lehet találni a szépet!
- Nem tudok hinni neked! – Áprilla durcásan elfordult, és undorodva nézett egy rothadásnak indult levélkupacot. – Hogy lehetne bármi szép ebben a szürkeségben?
- Ha bízol bennem, én szíves örömest megmutatom Neked! – dörmögte a fenyő. Miután Áprilla érdeklődve visszafordult hozzá, folytatta: – Csinálok egy kis átjárót az ágaim között. Repülj fel, és nézd meg onnan a hóborította erdőt!
Áprilla érdeklődve hallgatta, és tekintetével keresni kezdte az utat felfelé. Pontosan a fenyő törzse mellett fel is fedezett egy rést, amin elindulhatott. Szárnyra kapott és félénken bekukucskált a lombok közé.
- Itt még sötétebb van – mondta remegő hangon.
- Tudom, de ne félj! Nem kell hozzá érned az ágaimhoz, ha nem szeretnél. Elfordítom őket előled, szabad utad lesz. Menj csak, repülj, kis tündérem!
Nem tartott sokáig az útja, a fenyő betartotta szavát, az ágak nem háborgatták őt, a hóhoz sem kellett érnie. Mikor felért, mélyet sóhajtott, és elkiáltotta magát csilingelő hangján:
- Fent vagyok!
- Ügyes vagy. Nézz körbe. Csodáld meg a hófödte fenyvest, és a minket körülölelő tölgyerdőt!
Abban a pillanatban, amikor Áprilla nézelődni kezdett a mogorva felhők, ismét kiengedték fogságukból pár pillanatra a fényesen tűző napot. A tündérke ámulva figyelte a változást. Az erdőt borító hó, mint megannyi gyémánt szikrázni kezdett, csillogott-villogott; minden pehely külön színt hozott a nagy egészbe. Ledöbbent tündérkénk nem is tudott mást csinálni, mint ide-oda repdesni és nézelődni. Minden fehér volt, és mégis erre a pár percre, míg a nap sütött, a szivárvány minden színét magára öltötte az erdő. Mintegy csak-azért-is megmutatva Áprillának, hogy őt már pedig csodálni kell, mert gyönyörű. Lelkendezve sikongatott Örök Zöldinek, próbálta szavakkal visszaadni a látványt, de be kellett látnia, hogy erre képtelen.
Miután a fényforrás ismét beburkolózott, a világ hiába lett újra szürke, már nem tudta becsapni Áprillát. Már tisztában volt vele, hogy sokkal többet rejt magában ez a színtelenség, mint amit ő a felszínről észrevett.
Eme roppant fontos gondolatsorból azonban kizökkentette egy újabb fényesség. Ez viszont korán sem volt kedvére való. Két ember közeledett Örök Zöldi felé tűzzel világítva maguk előtt az utat. Áprilla megrémült, és gyorsan visszarepült a számára fenntartott folyosón, hogy azonnal értesíteni tudja a veszélyről a fát.
- Tűz… emberek… veszély… mit tegyünk… - a kifulladástól pár pillanatig nem tudott érthetően beszélni.
- Nyugalom, csöpp kis tündér, nem kell mindig szaladni. Mi zaklatott fel ennyire?
- Két ember közeledik ide, tűz van náluk. Vigyáznod kell! Láttam már, hogy mire képesek azzal a dologgal. Az veszélyes, nagyon! Mit csináljunk? – hadarta izgalomtól túlfűtötten.
- Ne félj Áprilla, ők nem ártani jönnek. Ez a két kisgyerek, akik közelednek, minden évben meglátogatnak engem, és hidd el nem ártanának nekem! Ma számukra különleges este van, ünnepelni szeretnének, és szépet látni. Figyeld csak, már itt is vannak!
A két kisember valóban odatalált a fához. Némán álltak meg előtte, és tisztelettel nézték hatalmas ágait, és égbe szökő csúcsát. Apró csuhéból, tobozból, almából és különböző más növényekből készített díszeket tartottak a kezecskéikben. A fiú a fáklyát leszúrta a földbe, majd a kislány után eredve ő is, elkezdte felaggatni az alsóbb ágakra a díszeket. Amint ezzel végeztek, egy kis halom száraz szénát, és egy kupac almát tettek a fa alá. Ezután hátrébb léptek, és belekezdtek egy karácsonyi dalocskába. Énekük hívó szóként hatott a környék állataira. Előmerészkedtek odvaikból és félénken szimatolva, enni kezdték a nekik szánt ajándékot. Amikor a gyermekek fáklyája már csak gyéren ontotta a fényességet, elindultak hazafelé. A pöttöm lányka még hátrafordult, és mosolyogva búcsúzott el Örök Zölditől.
Áprilla, ismét csak ámult, megint új dologgal ismerkedett meg. Nagyon tetszett neki a gyerkőcök éneklése, valamint a díszeiket is érdeklődve szemlélte az ágakon.
- Mondd csak Örök Zöldi, ők mit kaptak ajándékba? – kérdezte csendesen.
- Az örömet, hogy adhattak, valamint azt, hogy láthatták ezeket az állatokat, és érezték, hogy megbíznak bennük. Nekem ez is egy szépsége a télnek, és látom rajtad, hogy Neked is tetszett. Örömömre szolgál, hogy egy általad ismeretlen világ több csodájával is megismertethettelek, ily rövid idő alatt. Remélem, ezentúl nem fogsz mindjárt ellenségesen viszonyulni a máshoz, az esetleg félelmetesebbhez. Mindig ott keresd a szépet, ahol éppen vagy! Tudom jól, hogy az április marad a kedvenc hónapod, de rosszkedvűség helyett, azt kívánom Neked, találd meg a szívednek kedveset a másik hónapokban, évszakokban is, kis tavasz tündérem!
 
 
Location: ugyanott
Mood: sympatheticsympathetic
Music: KAT-TUN - White X'mas
 
 
 
shiroiamy: Kokishiroiamy on December 6th, 2009 03:57 pm (UTC)
Ez nagyon aranyos történet volt. :)
さっちゃん: Ryo big smile<3csaca on December 6th, 2009 04:13 pm (UTC)
Köszi :)
(Deleted comment)
さっちゃん: Chiicsaca on December 6th, 2009 04:14 pm (UTC)
Köszi :)
マルチ / Marcsika: [Kanjani8] Eito Rangermarcsi568 on December 6th, 2009 06:25 pm (UTC)
Még a végén megszeretem a telet xD Nem! xD
Édes volt, köszönöm~ :)
さっちゃん: Shining Pi-chancsaca on December 6th, 2009 06:41 pm (UTC)
Direkt a tél nem szeretőknek írtam :D :D
Én köszi~~~
mac: Jin gigglemacus001 on December 6th, 2009 07:16 pm (UTC)
Awwww, nagyon tecc. Köszi, hogy megosztottad velünk!!! *melegséget érez a szíve táján*
さっちゃん: JunKi and his perfect eyescsaca on December 6th, 2009 08:17 pm (UTC)
Tényleg? Akkor már megérte megírni ^^ *megölel*
macmacus001 on December 6th, 2009 09:17 pm (UTC)
*visszaölel* De még mennyire, h megérte!!
Én csak úgy magamnak szoktam írni -> ez a "kiírom magamból" a gondolataimat effekt.. De ez a mese nagyon ott van, csak így tovább!!! ^^