?

Log in

No account? Create an account
 
 
12 June 2009 @ 08:49 am
Kienai kono kizuna  
Kienai kono kizuna
Fandom: Johnny's Entertainment
Páros: Természetesen Akame ^^
Figyelmeztetések: Nincs semmi, max a fullasztó fluff egyelőre ^^ Ja és esetekben már már kedves Dzsáni-san várható XD
Megjegyzés: A fiúk nem az enyémek, hanem Johnnyéi, én csak elhívtam őket egy édes játékra ^^
Tartalom: Van olyan kapcsolat, ami már az óvodában elkezdődik, és egy egész életen sziklaszilárd tud maradni... vagy legalábbis nem szakad el, még akkor sem ha a két személy akit összeköt rengeteget változik az eltelt évek során. Két kis fiú együtt válik férfivá.



Két fiú áll egy srácokkal teli próbaterem közepén. A magasabb egész testével takarja a mögötte elkeseredetten, lehajtott fejjel álló társát. Körbeveszi őket a gonoszul vigyorgó munkatársak tömege, és a kisebbik nem bír felnézni, hogy megvédje magát, csak áll és hallgatja, hogy barátja üvöltve védi a becsületét a fiúk undok célozgatásaitól.
- Mije vagy te neki, az anyja, vagy mi? - kérdezi a Jinnel szemben álló srác.
- A legjobb barátja - válaszolja a fiú dühtől pirosló arccal. - Vondd vissza, amit az előbb mondtál!
- Dehogy vonom. Az az igazság. Ez a srác olyan béna még egy év után is, mint a legutolsó kezdő junior. Nem vagyok hajlandó együtt dolgozni vele.
- Ryo-chan... - a mellette álló magasabb fiú nyugtatólag próbálja rátenni a kezét a 150 centis füstölgő fiú vállára, de az nem törődik vele, csak idegesen lesöpri a kezét a válláról.
- Hagyjál Tomo-chan, nem hagyom abba. Nem érdemli meg, hogy velünk lépjen fel. Ezek a fiúk itt mind a legjobbukat hozzák, ő pedig ezt tönkreteszi a bénázásával. Nem több egy szemétnél.
Jin keze hirtelen lendülne előre, de barátja elkapja azt, és csendesen kéri, hogy ne tegye, majd kilép mögüle, és ránéz az idősebb, csípős nyelvű senpaira.
- Elnézést kérek az ügyetlenségemért, Nishikido-san - mélyen meghajol és lehajtott fejjel folytatjta. - Többé nem fog előfordulni. Mindent megteszek, hogy megtanuljam a táncot, és ne hozzak szégyent magukra.
- De, Kazu-chan... - kiált fel barátja.
- Elég, Jin, erre semmi szükség - mondja neki, és szeméből ismét csak az eltökéltség süt. - Nishikido-sannak igaza van.
- De nincs igaza, te minden megteszel...
- Jin - nem kiabál, de halk, határozott hangja is eléri a célt, a magasabb lehajtja a fejét, és nem szól többet. - Még egyszer elnézést! - fordul vissza a két senpai felé, majd visszaáll a tükör elé, és újrapróbálja a lépéseket, amik eddig nem sikerültek neki.
A Nishikidionak nevezett fiú még mindig dúlva-fúlva megy ki a teremből, hogy keressen valakit, akin levezetheti a feszültséget, amit nem tudott azon az "átkozott fiún".
A másik, aki nyugtatni próbálta őt, azonban ott marad, és arcán furcsa, elgondolkodó kifejezéssel figyeli a tükör előtt gyakorló Kazuyát.
- Nagyon érdekes barátod van, Akanishi-kun - fordul a szomorkásan néző Jin felé. - Vagy hatalmasat fog bukni, vagy ő lesz az egyik legsikeresebb sztár az ügynökségnél néhány éven belül.
Jin újra fellobbanni készülő haraggal kapja a másik felé a fejét. Az ő barátját senki sem szólhatja le. Dühtől remegő hangon válaszolja:
- Természetes, hogy ő lesz a legsikeresebb. Nishikido akkor majd kétszer is meggondolja, hogy beszéljen vele.
A világosbarna fiú még mindig csak mosolyog, és nem foglalkozik a másikban fortyogó indulatokkal.
- Már alig várom azt a napot. Addig is mondd meg Kamenashinak, hogy Yamashita üzeni, hogy ne foglalkozzon Ryoval - majd sarkon fordul és barátja után megy, remélve, hogy a kis méregzsák most már lenyugodott valamennyire.
Jin ott marad a terem közepén és értetlen arccal figyeli a körülötte próbáló társait. Nem érti, hogy fordulhatott ekkorát a világ egy év alatt. A felvételinél még ő volt az, akit nem akartak felvenni, és Kazu parádézott, most meg ő az akinek minden elsőre sikerül, és a kicsinek kell mindenért kétszeresen megküzdenie.
Még mindig legjobb barátok voltak, de az eltelt egy év alatt Jin szerzett magának még sok barátot, az ő mindig kedves és mosolygós természetével ez nem volt nehéz. Azonban Kazuya úgy tűnt, nem akar senkivel sem barátkozni rajta kívül... kivéve talán azt a nagy orrú fiút, akivel a felvételikor találkoztak. Most is ő ment oda hozzá először, és ő próbál segíteni elmagyarázni neki a lépéseket.
Jin is odaballag hozzájuk, és beáll Kazu mellé, majd az idősebb fiú által diktált ütemre ő is táncolni kezd. Neki sikerül, Kazuya viszont újra elrontja a lépést.
- Elnézést Nakamaru-san - hajol meg mentegetőzve a másik előtt, fél hosszú fekete haja előre omlik az arcába, így eltakarja a szégyen miatt rá kiülő pírt.
- Semmi baj, Kame-chan - mosolyog szelíden a másik. - És kérlek ne legyél már velem ilyen udvarias, ezerszer mondtam már.
- Elnézést - hajol meg újra a fiú, majd újra a tükör elé fordul és megint megpróbálja a lépést, de az újfent nem sikerül neki.
Jin a tükörből figyeli barátja arcát, minden pórusából árad, hogy meg akarja csinálni, úgy ahogy kell, precízen és pontosan. A magasabb fiú tudja, hogy ez így nem fog menni.
- Kazu - szólítja meg. - Mondhatok valamit?
- Persze, Jin - néz rá fáradt szemekkel a másik.
- Te ezt nem élvezed, igaz? Nem szeretsz táncolni, ugye?
- Dehogynem szeretek - vágja rá a fiatalabb. Túl gyorsan - fut át a gondolat a két idősebb fiú fején, majd egymásra néznek és huncut mosoly fut át az arcukon.
- Maru idehoznád azt a hangfalat kicsit? - mutat Jin a terem vége felé.
- Aha - vigyorodik el a barna fiú és a mutatott irányba szalad, felkapja a két hangfalat, majd visszasiet hozzájuk.
Kame értetlen tekintetétől kísérve Jin odamegy a terem oldalánál letett táskájához, és előkapja a discmanjét, majd kis keresgélés után a CD-t is megtalálja, amin a Kazuval kedvenc számaik vannak.
Maruval gyorsan összedugják a hangfalakkal és miután Jin bekapcsolja visszaáll Kazu elé és csípőre tett kézzel magyarázni kezd.
- Minden azon múlik, hogy élvezed-e, ha igen, akkor sokkal egyszerűbb minden. Simán ki fogod rázni ezt a táncot a kisujjadból is - bátorítóan mosolyog a kisebbre, de az csak lehajtja a fejét és úgy válaszol neki:
- Könnyen beszélsz. Én nem vagyok te, Jin.
- Persze, hogy nem vagy én. Én egyedi, és megismételhetetlen vagyok - kihúzva magát, teljesen egoista fejjel néz a másikra.
Kame arcán apró mosollyal néz fel barátjára. Még a legelcsigázottabb állapotában is, ez a természetes bolondság képes volt felvidítani őt.
- Ha én lennél már régen feladtad volna ezt az egészet - vált át Jin komolyabb hangra. - És ha én lennél, nekem nem lenne egy ilyen jó barátom - egyik kezével összeborzolja a kisebb haját, és vigyorogva megfordítja, majd beáll mögé. Egyik kezét ráteszi a derekára, a másikat ráfekteti a hátára, és lassan lépegetni kezd a szám ütemére. - Mindegy mire kell táncolnod, mindegy milyen koreográfiával, csak annyi a lényeg, hogy érezd az ütemet.
Az első bizonytalan lépések után Kazu igazodik a mögötte lévőhöz, és a hátát támasztó kéznek nyomva magát, egyenes tartással, felemelt fejjel, most már nem a lábát nézve mozog vele együtt.
Miután végigtáncolnak így egy egész számot, Jin elengedi őt, és ellép mögüle.
- Ugye milyen más volt így? - kérdezi nevetős hangon.
Kazuya bólint, és ahogy elkezdődik a következő szám automatikusan indul a lába is az ütemre. Ez még nem az a koreográfia, amit csinálnia kellett volna, de most már kezdte érteni, miről is beszélt Jin.
Valóban nem szeretett táncolni, ő énekes akart lenni, nem táncos, de az elmúlt egy év alatt rá kellett jönnie, hogy a JE-ben egy énekesnek nem csak éneklésben kell parádéznia, hanem még ezer másik dologban is jónak kell lennie. Ráadásul ő nem csak jó akart lenni, hanem a legjobb.
Az idősebb fekete hajú fiú figyeli, ahogy a másik arcára újra visszatér a régi eltökéltség, és ez megint elszomorítja őt. Hát már soha nem lesz a barátja olyan, mint régen?
Nakamaru látva az újbóli hangulatváltozást úgy dönt, most rajta a sor, hogy feldobja a hangulatot.
Beáll Jin elé és elkapva az egyik kezét, a másikat pedig rávezetve a csípőjére vigyorogva hívja őt táncba. A latinos R'n'B szám ritmusára tangózni kezd a fiúval, aki véve a lapot, hatalmas kacagásokkal játszik rá a női szerepére. A szám végére mind a hárman kifulladva rogynak le a padlóra. Ők ketten a tánctól lihegnek, Kame pedig a nevetéstől, ami még mindig rázza a testét.
- Kazu - mormogja Jin maga elé. Úgy érzi a világ visszatér a megszokott kerékvágásba. Látva barátja nevetésről kipirult arcát, újra felhőtlenül boldognak érzi magát.
Néhány perccel később Kame feláll, és megint beáll a tükör elé.
- Próbáljuk újra - mondja magának határozott hangon, és felveszi a kiinduló pózt.
- Várj! - kiált fel Maru. - Próbáljuk kicsit máshogy, ne csak ütemre! Mutatok nektek valamit - teszi hozzá szégyenlős mosollyal. - Jin állj be te is Kame-chan mellé és csináljátok együtt, én pedig adom alá a zenét.
A két fiú csodálkozva néz rá, nem igazán értik mit is ért zene alatt, de teszik, amit mond, és várják a kezdést.
Maru beszámolja az ütemet, majd a szájával furcsa, de valóban egy zenei kíséretre hasonlító hangokat ad ki.
Jin arcán megjelenik a csintalan vigyora, és aprót lökve Kame vállán elkezdi a koreográfiát, halkan dúdolgatva hozzá a dalt, amit majd a senpaiok fognak énekelni.
Kame is csatlakozik hozzá, és ahogy énekelni kezd és a hangja egyre magabiztosabban szól, úgy válik a mozgás is egyre egyszerűbbé. Maru segítségével az ütem tökéletesen adott, Jin kíséretével énekleni is sokkal könnyebb, és mire észbe kap már csak azt érzi, hogy két kar fonódik a nyaka köré, és egy meleg mellkashoz nyomódik az arca, miközben két fiú visong, hogy sikerült! Átöleli Jin derekát vékony karjaival, és észre sem veszi, hogy a megkönnyebbüléstől potyogni kezdenek a könnyei, és kifut az erő a lábaiból. A másik erősen tartja őt, és már nem nevet. Lassan, leereszkedik vele a földre, és térdelve öleli őt tovább, lassú mozdulatokkal simogatva a rázkódó hátat.
Maru látva a jelenetet úgy dönt, hogy a srácok a koleszban már nagyon várják, így felkapva a táskáját némán tátog egy Ja ne-t, és kimegy az akkora már kiürült teremből, magára hagyva a két barátot.
Mikor Jin érzi, hogy a másik sírása csillapulni kezd, eltolja magától és kissé csálé vigyorral ugyan, de a mindig mosolygós arcát mutatja a másiknak.
- Elég lesz a sírásból, te krájbébi - paskolja meg a fejét, és lenézve a pólójára, nevetve szidja meg a kisebbet. - Most nézd meg, mit csináltál! Tiszta izé lettem...
Kazuya mosolyogva néz fel rá, és mindkét kezével törölgetve a könnyeit, szipogós hangon válaszolja:
- Ez csak az izzadtságod, baka. Azért sírtam, mert olyan büdös vagy, hogy amikor megöleltél összefutott a könny a szemeimben a szagodtól.
Jin álfelháborodással öklözik bele a másik vállába, és túljátszott sértődöttséggel feleli:
- Nem is vagyok büdös - lebiggyesztett ajkakkal figyeli, ahogy a másik egyre szélesebben vigyorog.
- De igen! - válaszolja az nevetve.
- De nem!
- De igen!
- De mondom, hogy nem. Olyan illatos vagyok, mint egy... - gondolkodik - mint egy csokor virág - vágja ki magát.
- Hát persze, Jinjin - kuncog egyet Kazu.
- Jinjin? - kérdez vissza a másik.
- JinJin. Nem emlékszel, hogy régen mindig így hívtalak? - mosolyog még mindig a másik.
- De emlékszem, de már ezer éve nem neveztél így - vigyorodik el a másik is.
- Nem is emlékszel. Valld be, hogy elfelejtetted.
- De emlékszem.
- De nem.
- De igen.
- Na látod, mondtam én hogy büdös vagy.
- HAAAA??? - kiált fel értetlen hangon a másik.
Kazuya nevetve feltápászkodik, és egyik kezét nyújtva a még mindig zavart társának felhúzza őt is álló helyzetbe.
- Inkább ne gondolkozz rajta, fájni fog.
- Na~~~~, Kazu-cha~~~n - nyög fel Jin durcás hangon.
- Olyan lassú vagy - nevet megint a vékony fiú. - De szeretem így... hogy ilyen vagy, tudod - teszi hozzá ártatlan kisfiús hangon. Hiszen ő még mindig az, egy kisfiú. Akármennyire is eltökélten követ egy célt, vannak gyenge pillanatai, amikor szüksége van rá, hogy mellette legyenek. És néha arra is, hogy ennek a személynek megmondja, hogy mennyire fontos neki. Kölyökkorban ezt még egyszerű kimondani, nem kell hogy feszélyezze őket semmi.
- Jinjin pedig szereti, mikor Kazu-chan nevet - válaszolja a másik mosolygósan, el is felejtve az előző civakodást. Nyújtózkodik egyet, majd fáradt tekintettel néz a másikra. - Mehetünk haza?
- Még gyakorolnom kell - válaszolja a másik.
- Mou~ - biggyed le megint az ajka a magasabb fiúnak. - Ne má~~~r... Az előbb sikerült.
- Az nem jelent semmit. Meg kell tudnom csinálni egyedül is, úgy is, hogy nem segít senki - válaszolja újra komoly hangon.
- Mmph - morog Jin, de nem ellenkezik tovább. - Rám ne számíts, kidőltem. Ott leszek a fal mellett.
Miközben Kame visszaáll a tükör elé, Jin elvánszorog az egyik fal mellé, és elterülve figyeli a kisebbet. Gondolatban emlékezteti magát, hogy köszönje meg Marunak a segítséget, és kérdezze meg, hogy mi volt az a valami, amit a szájával csinált. Egy két pillanattal később, azonban úgy dönt, inkább szól Kazunak, hogy ne felejtse el őt emlékeztetni, hogy beszéljenek Maruval.
Egy óra múlva, mikor már a nagyobbik azt hiszi menten elalszik a vékony fiú boldogságtól ragyogó arccal megy oda elé, és közli, hogy mehetnek haza.
- Ideje - dörmögi a másik, és a felé nyújtott kezet elfogadva feltápászkodik.
Összeszedik a cuccaikat, és egymás mellett sétálva hagyják el az épületet.
- Jin - szólal meg egy idő után a másik.
- Mmm?
- Egyszer mi leszünk a JE legsikeresebb sztárjai.
Jin arcán bolondos mosollyal néz rá, de csak magában válaszol: Te leszel!
Az egyik tizenhárom éves, a másik tizenöt.



Hát ez most ilyen hosszabb emlék lett, és talán kissé a hangulat is változik. Ingadozok a komolyság és a kölyökség között. Kicsik még de már kezdik érezni, hogy nem is tart olyan sokáig a gyerekkor. Főleg a kisebb, mert ugye a nagyobbik még mindig egy kedves idióta xD
 
 
Location: vajh? xD
Mood: tiredtired
Music: egy ideje semmi...
 
 
 
leila84leila84 on June 12th, 2009 09:36 am (UTC)
Na nem gondoltam volna hogy ilyen hamar jön a kövi....hát mit is mondjak,ez is tetszett. Jó a történet felvezetésed.
"- Ez csak az izzadtságod, baka. Azért sírtam, mert olyan büdös vagy, hogy amikor megöleltél összefutott a könny a szemeimben a szagodtól." -ezen hatalmasat röhögtem. x"DDD
Ám érződik hogy Jin a szíved csücske...szegény kis Kame. Nyilvánvalóak Kame érzései...de Jinné...hmm...
Kíváncsian várom hogy mi lesz Ryoval,mert ugye ők jobban vannak Jinnel.
Kaméval...már nem mondhatnám,tudtommal,nem?
さっちゃん: Who is this man?csaca on June 12th, 2009 12:49 pm (UTC)
Ilyen random vagyok, ha elfog az írhatnék, akkor dől belőlem a szó ^^
jaj az a büdös most kihagyhatatlan volt X"D
Hm egyelőre nincsenek még itt olyan érzések ám ^^ ez még csak egy óriási barátság... és azt hittem Jin érzései nyilvánvalóbbak xD
Kaménak most még meg kell szenvednie azért, amit el akar érni, de tudjuk, hogy most már bármire képes, szóval nem kell őt félteni^^
Ryo meg, hááát möglássuk hogy jön össze az akanishi band ^^ egyelőre a két srácnak fontosabb hogy ők legyenek ketten ^^
Kame Ryo kapcsolatról nem igazán lehet tudni szerintem, tuti nem utálják egymást, de nincsenek is olyan jóban mint Jinjinnel. Bár Kame kivel van olyan jóban? *sóhajt*
chu~~~
kincskereso: Akamekincskereso on June 12th, 2009 10:28 am (UTC)
büdös... khöm... akkor erre most nem mondanék semmit. x"DDDD

édesek ezek ketten, de Jin... Ajj, kezdesz olyan lenni, mint Maacsika; szenvedteted a karaktereidet, és a legcsúnyább, hogy élvezed is. :P Még csúnyább, hogy mi is.

véleményem tudod: aaawwwggghhhh, meg Kameeeeeee, és de éééédiii! szal'az egyéb marha intelligens megnyilvánulásokat hanyagolnám legalább éjfélig xD. ^^"

Várom a ficukád kövi fejijének a fojtikáját! jajj, siess, siess! xDDDDD
さっちゃん: Akamecsaca on June 12th, 2009 12:44 pm (UTC)
a büdös csak miattad került bele babám érezd magad megtisztelve xD

khm, én mikor nem szenvedtettem őket? Én nem tudok nem szenvedős törit írni -_-" én is szívesebben fluffoltatnám őket, de nem tudom... undorító fogyatékos vagyok>_< és előre is szólok Jinjin fog még szenvedni itt...

de tényleg? *_* ezt most már nem csak úgy mondod, igaz?
マルチ / Marcsikamarcsi568 on June 12th, 2009 03:21 pm (UTC)
Hééé... xD Nem is vagyok olyan izé.. :) Amúgy még midnig sokkos desz, a rózsaszín tangás/zablás szívszerelmem képe, egy önarcképes vibrivel (hééé, rájöttem hogy lehet ilyet csináli, hát matricával XDD) egyik kezében, hmm... kísért. ^__^

Várom a ficukád kövi fejijének a fojtikáját! jajj, siess, siess! xDDDDD - látom minden szart összeolvasol, de a kritikákat most mér?? x"DDD
マルチ / Marcsika: [KAT-TUN] Maru need some lovemarcsi568 on June 12th, 2009 03:22 pm (UTC)
Nagyon káwáj lett, és tényleg.. :D Ahogy nőnek fel, egyre jobban fognak angstolni :P
Arii~ Várom a többit :)
さっちゃん: MJcsaca on June 12th, 2009 03:32 pm (UTC)
hát ők akame... ők sajna angstolnak... de kicsinek naggyon husik voltak, ne? ^^
maru-chant megszeretgetem én ha szeretné XD
shiroiamy: JInshiroiamy on June 12th, 2009 04:33 pm (UTC)
Nyaaa, nem is tudtam, hogy van újabb ficed!!!! De naaagyon tetszik, már nagyon várom a folytatását!
És jó lett az oldal dizije is. :D
És most megyek elolvasom a többit is,a mit nem olvastam.
さっちゃん: Akamecsaca on June 12th, 2009 07:31 pm (UTC)
igyekszem, most lenne egy ötletem, de meglássuk kijön-e ^^ ha nem akkor majd csak miután megírtam marcsikának a ryopit, akkor fogok ezzel frisselni sztem...
örülök hogy tetszik <3
shiroiamy: Uedashiroiamy on June 12th, 2009 07:37 pm (UTC)
Juj, nekem sok ötletem van, pár le is van írva nagyjából, de a megvalósítás az már egy másik dolog. :)
RyoPiiii! Csak ne szomorú legyen vagy az egyik ne haljon meg, mert Marcsi szívrohamot kap.
さっちゃん: RyoPicsaca on June 14th, 2009 07:43 pm (UTC)
dehogy dehogy, fluffolunk mert marcsika arra vágyik ^^
huge yellow fruitelasticbanana on June 12th, 2009 07:24 pm (UTC)
underage porn yaaaaaaaayz xDD

*ismételten roppant értelmes*

Maru beatbox rábü, béna Kame rábü, hülye Jin rábü x3333
さっちゃん: Who is this man?csaca on June 12th, 2009 07:28 pm (UTC)
nyugger azért szeretlek mert ilyen rohadtul értelmes vagy XD

cigányPi és rábü mert vátesz XDDD
huge yellow fruit: Deideielasticbanana on June 13th, 2009 09:52 am (UTC)
húúúdemegszadizlak egyszer... -___- nem cigány T___T csakte kocsog voltál és lecigányoztaaaaaaaaaaaaaaaaddd!!!! ,,l,, xD vátesznek meg... vátesz (L)
さっちゃん: RyoPicsaca on June 13th, 2009 12:38 pm (UTC)
huh de várom már XD möglássuk a vállamig felérsz-e XD
és én nem cigányoztam le, szerintem csak neked fordult meg ez az undiság a fejedben, szal a te hibád XD
huge yellow fruitelasticbanana on June 13th, 2009 01:59 pm (UTC)
te írtad, a te hibád! uke meg csihad a rózsaszín filctollával :PPPP
さっちゃん: MJcsaca on June 13th, 2009 02:25 pm (UTC)
én a helyedben félnék, Ryo is megijedt tőlem XD
huge yellow fruitelasticbanana on June 13th, 2009 02:30 pm (UTC)
persze, mer Marcsi megfenyegette, hogy nehogy beoltson téged XD
nangwe: shonangwe on June 13th, 2009 04:35 pm (UTC)
Hmm..egész érdekes stílusban írod ezt a ficet...tetszik!! Grat, ügyes vagy. Ezt lehet komolyan venni! És várom a TegoPit, izé RyoPit :P xDD
さっちゃん: MJcsaca on June 14th, 2009 07:42 pm (UTC)
Köszcsi köszcsi ^^
Ryopi igyekszik, már a fejemben megvannak xD ebben most Tegopi nem lesz, tegóra durcás vagyok mert olyan pint egy pasi. hogy írjak így ribitegot ha pasi? -__-"

juj láttad az MJs képet? nem atom szexuális? *ezerrel tekintget az ikonja felé*
nangwe: shonangwe on June 15th, 2009 07:50 pm (UTC)
Alig várom^^ Tego hol olyan mint egy pasi, le vagyok maradva...bár néha vannak olyan pillanatai xDD

Megnéztem a képet...hát Jun írtó szekszi abban a cuccban, és az a fej ahwww!! Bár még így is olyan arisztokratikus kisugárzása van szerintem, ami azért jobban áll neki. De a nyaka *__* azért csöpög a nyálam :P
Ajj viszont Ohno olyan pfujj, h nagyon..mért kell így besötétíteni őket...de legalább Sho még mindig jóól néz ki^^
さっちゃん: Sho's Faithcsaca on June 15th, 2009 08:25 pm (UTC)
hát mostanában ffúúúj... dagadt és néha még szőrös is... ez a haj meg sztem pocsék... szóval most tegonyan nálam ejtve van... teszem hozzá az egész nyüsszel együtt, de mindegy xD

Naggyon DÖG... a a nyaka meg a haja legjobb az tény. A nyakát szétcsócsálnám :D És igaz, MJ macskarisztokrata :D
Szegény kicsi Oh-chan :((( nem értem én ezt... annyira undi~~~ amúgy nem csak ő :( még shonak is sok már ez a szín, de ő szerencsére bárhogy jól néz ki <3