?

Log in

No account? Create an account
 
 
11 June 2009 @ 03:27 am
Fic - Kienai kono kizuna  
Kienai kono kizuna
Fandom: Johnny's Entertainment
Páros: Most még nem mondom meg ^^ / editelve van most már a második miatt ^^
Figyelmeztetések: Nincs semmi, max a fullasztó fluff egyelőre ^^ Ja és esetekben már már kedves Dzsáni-san várható XD
Megjegyzés: A fiúk nem az enyémek, hanem Johnnyéi, én csak elhívtam őket egy édes játékra ^^
Tartalom: Van olyan kapcsolat, ami már az óvodában elkezdődik, és egy egész életen sziklaszilárd tud maradni... vagy legalábbis nem szakad el, még akkor sem ha a két személy akit összeköt rengeteget változik az eltelt évek során. Két kis fiú együtt válik férfivá.




Két kisfiú sétál a reggeli napfényben fürdő utcán kézen fogva. A nagyobbik a legtermészetesebb módon figyeli a kisebbik minden mozdulatát, miközben megállás nélkül csacsog. A vicces történet végén gyönyörű, gyöngyöző kacagás tör fel belőle. A pici mintha csak most ébredne, felkapja a fejét, és csillogó tekintettel figyeli a magasabb fiú nevető arcát.
Az egyikük három éves a másik öt.

~*.*~

Két kisfiú sétál egymás mellett a délutáni napsütésben fürdő Tokyo egyik kevésbé forgalmas utcáján. A magasabb fiú szája folyamatosan jár, de már kérdezgeti is a kisebbet erről arról. Most éppen hatalmas karcsapásokkal magyarázza, hogy előző este megette az apukája elől a utolsó falat sushit, és, hogy az mennyire viccesen vörösödő fejjel szidta meg érte. Izgatott tekintettel figyeli, hogy a történet végén a kisebbik elneveti-e magát vagy sem, minden rezdülésével azt sugallja, hogy a másikon kívül most nem létezik számára más.
Mindenre figyel, csak arra, nem hogy a kereszteződésben a lámpa már pirosra váltott. Az apró fiúcska keze hirtelen lendül, elkapja a nála már több, mint egy fejjel magasabb társa csuklóját, és apró testének minden erejével húzza őt vissza a járdára. Társa már nem nevet, ijedt tekintettel figyeli az előttük elsuhanó fehér kocsit.
Az egyikük négy éves a másik hat.

~*.*~

Egy magában álldogál az apró fiúcska az óvoda ajtajában. Kicsi öklei összeszorulva, idegességében toporogva pillantgat az utca túloldalára. Hol van már? Miért nem jön? Kavarognak a kérdések a fejében. Azt mondta neki, hogy ott lesz, hogy nem halasztaná el ezt a fontos eseményt. De akkor miért nem jön már?
Kedves, kerek arcú óvonéni megy oda hozzá, és szelíd erőszakkal betereli őt a terembe, majd kezébe adja egy másik fiú kezét, és miután beáll a sor elejére csilingelő magas hangon énekelni kezd, és kivezeti a kis csoportot az óvoda udvarára.
Büszkeségtől csillogó szemű szülők figyelik csemetéiket. Sorban mindenki verset mond, énekel, vagy esetleg táncol. A sok vidám, mosolygós arc között talán csak egy van amelyik a lassan utat törni készülő könnycseppek miatt torzul el. Már majdnem vége a műsornak tudja, hogy mindjárt ő következik. Szülei aggódó arcára nézve még inkább sírnia kell, de még tartja magát. Az óvónéni bejelenti a nevét, és kicsit meglökve a hátát rábírja, hogy álljon ki a mikrofon elé. Érzi, hogy a könnyek összegyűlnek a szeme sarkában. Mindjárt kicsordul...
Azonban ekkor meghall egy hangos kiáltást: Ganbare! Oldalra kapja a fejét, és legjobb barátja kócos, gyűrött arcával találja szemben magát. Hát eljött, itt van, csak elaludt. A könnyes szemek immár a boldogságtól csillognak, és kiviruló arcán hatalmas vigyorral fordul vissza a közönség felé. Csatlakozik az óvónéni által elkezdett dalhoz, hogy egy sorral később már csak az ő csengő hangja szálljon az ég felé a lágy szellővel.
Az egyikük hat éves a másik nyolc.

~*.*~

Két kisfiú sétál egymás mellett a virágzó sakura fák lombjai alatt. Ránézve is egyszerű megmondani, hogy melyikük az idősebb, hiszen jó két fejjel magasodik a másik fölé, és a kisebbik törékeny, vékony teste mellett igazi felnőttnek néz ki. Izgalomtól kipirult arccal meséli a másiknak, hogy az egyik lány osztálytársa megkérte, hogy menjen vele az esti tűzijátékot megnézni. Apró társa lehajtott fejjel kullog mellette, és úgy tesz, mintha nem figyelne, pedig minden szavát hallja és érzi is. Érzi, mert a másik izgatott szavai, úgy szorítják össze kis szívét, mint a nagyapja temetésén, a rövid életében akkor először megismert gyász érzése. Úgy volt, hogy ketten mennek este a vásárba, és megint együtt nézik a tűzijátékot a kedvenc parkjukból, mint minden évben. Hatalmas, szomorú szemekkel néz fel a másikra, és érzi, hogy lassan minden meg fog változni.
Az egyikük kilenc éves a másik tizenegy.

~*.*~

Két fiú ül egy hatalmas gesztenye fa törzsénél, egy egy gyökéren egymás mellett. A kisebbik beszél, a nagyobbik aggódó barna szemekkel figyeli.
Már egy ideje folyik a sehová sem tartó csacsogás, de aztán végre a vékony fiú összeszedi a bátorságot, és a másik felé fordulva suttogva pár szót mond. Be akarok lépni a Johnny's Entertainmentbe. Énekes akarok lenni. A magasabb még sosem látta őt ennyire eltökéltnek, barátja mindig komoly volt, de ennyire talán még sosem.
Az egyikük tizenegy éves a másik tizenhárom.

~*.*~

Két fiú áll egymás mellett egy hatalmas fehér épület előtt a szüleik társaságában. Az egyikük arcáról süt az eltökéltség, a másik mintha kissé szomorú lenne, de mégis izgatott. Miután a portással közölték a szülők, hogy meghallgatásra hozták gyerekeiket, belépnek a nyüzsgő épületbe. Odabent ide-oda futkosó fiúk zajos tömege fogadja őket. Nem csak a már ott dolgozók, de az aznapi felvételire jöttek is ott sétálgatnak az óriási előtérben. Néha felhangzik egy hangosabb nézd anya az ott ez és ez, vagy egy boldog nevetés, de a zaj leginkább állandó zümmögéssé tömörül.
Ahogy haladnak a meghallgatásra kijelölt terem felé egy-egy ajtó mögül zongora szót, vagy bátortalan ének hangot, esetleg ütemet számláló hangos tánctanárt hallanak. Az egész épület olyan, mintha élne. A kisebbik izgatottan kapkodja a fejét mindenfelé, mindent látni akar, egyszerre és azonnal. A másik mellette kissé értetlenül figyeli, sosem látta még a vékony fiút ennyire nyüzsgőnek.
A terem előtt fél órát várnak, majd behívják őket. Egyszerre, hiszen együtt jelentkeztek. Szüleik mosolygó arccal biztatják őket, de ők nem léphetnek be a széles tölgyfa ajtón, nekik kint kell várakozniuk.
Odabent már van egy fiú, akit éppen arra utasítanak, hogy kezdje el a dalt, amivel készült. Őket egy kedves arcú hölgy, megkéri, hogy üljenek le oldalt és maradjanak csendben, míg sorra kerülnek.
A felvételiző fiú bátortalanul kezd el énekelni, de a hangja tisztán szól, egy hangot sem téveszt. Arcán szelíd mosollyal várja, mit szól hozzá a "zsűri". Néhány pillanat után a középen ülő férfi közli vele, hogy várják egy hét múlva hétfőn kilenckor. A barna hajú fiú könnyes szemekkel, hajlongva köszöni meg, majd megpördül és arcán hatalmas mosollyal tátog egy ganbarét a két másiknak. Ők értetlenül néznek egymásra egyikük sem ismerte őt. Az idősebb vigyorogva súgja a másik fülébe, hogy látta mekkora orra volt annak a srácnak? A fiatalabb huncut mosollyal bólogatva válaszolja, hogy igen.
A vizsgáztatók közül az egyik, szélen ülő öreg úr érdeklődve figyeli azt a kettőt. Sosem csaló megérzése jelzi neki, hogy a két fiú nagyon közel ellhat egymáshoz. Oldalra billentett fejjel veszi, észre, hogy a nagyobb fiú megszorítja a kisebbik karját, mikor azt szólítják. - Kamenashi Kazuya - ízlelgeti magában a nevet. - Lássuk, mit tud ez a csöpp fiú.
Kazuya hosszú léptekkel megy előre, meghajol és bemutatkozik, majd miután megkérik, hogy kezdje el, hezitálás nélkül nyitja ki a száját, melyből precíz pontossággal tör elő egy SMAP szám.
Az öreg úr cinikus kuncogással morogja magában, hogy ez aztán nem aprózza el.
Kazuya önbizalomtól csillogó arccal várja, hogy döntsenek a sorsa felől, de egy percig sem kételkedik mi lesz az ítélet. Nekem itt a helyem - visszhangzik benne a mondat, mint egy mantra. Vele is közlik, hogy ugyanakkor, mint az előző fiút várják vissza.
- Yoroshiku onegaishimasu - mondja határozott hangon, és meghajol, majd hátrafordulva vigyorogva siet vissza a másikhoz. Nem veszi észre, hogy az mennyire sápadt, és félős arccal néz rá. - Ügyes legyél! - mondja neki és megöleli, majd kisiet, hogy közölje a hírt a szüleivel is.
- Akanishi Jin - szólal meg az úr az asztalnál.
Jin remegő térdekkel indul el; az egész szoba valahogy Kazu nélkül fullasztónak tűnik számára. Ahogy figyelte barátja előadását, egyre inkább tudatosult benne, hogy neki nem kéne itt lennie. A másikhoz képest ő csak egy utolsó kezdő, és talán nem is akar énekes lenni. De... és itt van ez a de... nem akar elszakadni a vékony fiútól. Mázsás súlyként nehezedik a vállára a tudat, hogy ezek a férfiak itt előtte kimondják majd azt az ítéletet, ami után ő és Kazu többé nem lesznek elválaszthatatlanok.
Elkezdi a betanult V6 számot, amit Kazuya választott neki, de az első versszak után képtelen folytatni, összeszorul a torka és izzadni kezd. Látva a bírák sajnálkozó tekintetét, már biztos benne, hogy itt a vége. Végleg elválasztják őket. Miután a szavak el is hangzanak, azt hiszi kiszalad alóla a talaj, de a lábai megtartják, és megmaradt büszkeségének apró darabjaival, emelt fővel indul el az ajtó felé.
Amíg elérte az ajtót, addig a kuncogó öregember ott az asztal végén, valóban döntött a sorsáról, de pont ellenkezőképpen, mint azt bárki várta volna.
Ahogy Jin kinyitja az ajtót, és meglátja Kazuya arcát még inkább megrohanják a kétségbeesés undok démonai. A kisebbik látva társa elkeseredett arcát, csak három szót képes suttogni: Az nem lehet.
És valóban, az nem lehet. Az ajtóból hívják őt vissza és közlik vele, hogy mégis számítanak rá egy héttel később.
Az öreg úr ott az alvégen hallgatott a megérzésére és mindent vagy semmit arányban fogadott arra, hogy ez a két fiú együtt márpedig pénzt fog hozni neki.
Az egyikük 12 éves a másik 14.




Ez a töri ilyen kis szemelvényekből fog állni. Úgy döntöttem, szeretnék a kölyök korból még pár emléket megeleveníteni, szóval chibiAkame várható még párszor ^^ Aztán elevezünk az idősebb korba, és meglássuk mi is lesz ezzel a bizonyos kizunával ^^
lááááv <3
 
 
Mood: happyhappy
Music: KAT-TUN - on my mind
 
 
 
Ági: kameyasmine_hime on June 11th, 2009 04:50 am (UTC)
Wow.
Eddig nagyon tetszik :)
Kíváncsian várom a folytatást :)
És az elmaradhatatlan kérdés: RS-ra feltehetem? ^^
さっちゃん: Akamecsaca on June 11th, 2009 12:28 pm (UTC)
kyaa, hontou ni? ^^
örülök :)
Nálam a megtiszteltetés, szivem ^^
leila84leila84 on June 11th, 2009 10:09 am (UTC)
Tetszik! "Hát eljött, itt van, csak elaludt. "-ebből már tudtam kikről van szó....ha addig nem is sejtettem volna. ;-)
De tényleg együtt mentek? Mármint gyerek koruk óta ismerik egymást? o.O
Várom a folytatást!
Ganbare! ^_^

A jó Dzsáni....chö-chö x"D
さっちゃん: Akamecsaca on June 11th, 2009 12:32 pm (UTC)
Hát, sejtettem, hogy rá lehet jönni, meg ugye már a két év különbség is alap ^^ de szerettem volna, ha az első emléket, azt úgy olvassátok, hogy még nem tudjátok kiről van szó ^^
És hát az nem igaz, hogy ismerték egymást már kiskorukban is, de az elvileg igen, hogy egy napon jelentkeztek, mert ugye ugyan azon a napon ünneplik az évfordulóikat. Ami ugye idén volt tíz kerek évecske ^^ És Marut azért vettem bele (ő a nagy orrú XD) mert elvileg ő is ekkor volt először, és még ha jól tudom talán ueda is, de benne nem voltam bizti, ezért ő kimaradt ^^
Köszcsi köszcsi, és örülök, hogy tetszik ^^
Miattad írtam ám ki a Dzsáni warningot XDD sejtettem hogy kissé megbotránkoznál, ha csak úgy hirtelen mint kedves öreg úr jelenik meg XD

Te lány az avádon, az nem Aiba és Mj? o.O Mert a fekete orrból ítélve nagyon nem Sho, pedig azt hittem Sakuraiba lesz...
leila84leila84 on June 11th, 2009 01:03 pm (UTC)
Na,igen Maru is átjött....szegényke! :D
Köszi~xD...annyira még nem kedves...remélem ezek után se?!>.<

Igen,Matsu+Aiba,de nagyon tetszett ez a rész x"DD...hallanod kellene mit reagál erre Sho abunaiii...vagy v.mi ilyesmit kiállt^^.... xD
ANS 130.rész.
マルチ / Marcsikamarcsi568 on June 11th, 2009 11:33 am (UTC)
Az gáz, hogy "elevezünk" helyett elélvezünket olvastam? x"DDD
Amúgy még mindig nagyon aranyos, és tetszik :)
さっちゃん: Akamecsaca on June 11th, 2009 12:33 pm (UTC)
Igen szivem, elég gáz, és jelzi hogy régen volt a közeledben kuki XDD
Te voltál az első aki hallotta, szal <3
マルチ / Marcsikamarcsi568 on June 11th, 2009 04:39 pm (UTC)
Sztem meg a ficek "káros" hatása miatt x"DDD
Hálás is vagyok érte, és én már a 2 kisfiúból tudtam, h Akame, nyeheheeee~ ^___^
さっちゃん: Akamecsaca on June 11th, 2009 04:44 pm (UTC)
*buksimi* ügyeske vagy ^^
huge yellow fruitelasticbanana on June 12th, 2009 06:58 pm (UTC)
underage pron yeeeeeeeeeeeyz xD~
さっちゃん: Chiicsaca on June 12th, 2009 07:12 pm (UTC)
a köszcsi a mindig építő kritikát bürü XD
huge yellow fruitelasticbanana on June 13th, 2009 09:50 am (UTC)
nincmit ^^ tudod, h számíthatsz rám xD

underage porn avád odabasz xDD
さっちゃん: Who is this man?csaca on June 13th, 2009 12:37 pm (UTC)
csak miattad tettem ki Chichit, ide vágott a kicsi rendesen XD plusz amúgy is úgy szereted:D
huge yellow fruitelasticbanana on June 13th, 2009 01:58 pm (UTC)
nyehe, kis boxer Chinen xDD