?

Log in

 
 
20 April 2009 @ 04:20 pm
U make me sexy  
U make me sexy
by az én okos semém xD
 
Fandom: Johnny's Entertainment
Páros: Akame
Besorolás: 18
Figyelmeztetés: Slash, vagyis fiú fiú kapcsolat, és tőlem nem kicsit szokatlan módon *halálosblush* teljesen kifejtett szexjelenettel. Sőt azt is mondhatnám PWP, de nem ahogy kellene, hanem Porn with Plot XD
Megjegyzés: A Fiúk a Johnny's Entertainment tulajdonát képezik, és ha van egy kis szerencséjük, akkor a saját magukét is, vagy is minden sajnálatomra nem az enyémek, és beszélni sem tudtam velük, hogy egyezzenek ebbe bele.
Summary: Hogy is született meg az a bizonyos áprilisi potato sorozat? Meglátjuk ^^
Drága Seme-samámnak ajánlva, ha ő nincs ez az agymenés ki nem pattan a fejemből, sőt a végére nem jutottam volna el odáig, hogy el is higgyem a páros így is valós lehet xD Többet nem mondanék, bár ki kéne tennem valamit warningnak, de inkább nem XD Kíváncsi vagyok ki mennyire lepődik meg ^^




Akanishi Jin fáradtan ugyan, de egészen boldogan érkezett meg a mai fotózására. Kissé grimaszolva vette szemügyre a lepukkant, ezer éves épületet.  Itt fogunk fotózni? Már megint milyen képek lesznek ezek? - morfondírozott magában, miközben kávéjával az egyik kezében, kis táskájával a másikban undorodva benyitott.
   - Ohayou gozaimasu! - köszönt mormogva a stábnak. Azok a szokásos hajlongással üdvözölték, természetesen úgy, hogy ne nézzenek rá. Ehhez már régen hozzászokott, az emberek egy kicsit tartottak tőle mostanában. Már nem volt az az ártatlan kisfiú, aki csak vigyorgott mindenre, és mindenkivel jóban volt. Erre már nem volt képes, jobb volt így, hogy csak azokkal kellett jó pofiznia, akiket ismert, vagy szeretett.
   Ma biztos volt benne, hogy gyorsan végeznek, átnézte otthon a terveket, csak a szokásos nézzen szexisen egy falnak támaszkodva, és szívjon el egy cigit.  Ez menni fog, semmi újdonság. Remélte, hogy két órán belül mehet is haza, hogy visszabújhasson Kame mellé az ágyba, ahonnan olyan nehéz volt felkelni. Erre a gondolatra eszébe jutott a dörmögő Kazuya, amint hessegeti ki őt az ágyból. Mosolyogva lépett be az öltözőbe, riadt sikkantást váltva ki a sminkes lányból. Ettől csak még jobban kellett nevetnie, mindenki halálra váltan nézett rá. Akanishi Jin nevet korán reggel munka előtt? Hát mi történik itt?
   Lehuppant a sminkes székbe, kortyolgatta a kávéját, Kaméról fantáziált és várta a fotóst, aki perceken belül meg is érkezett.
   - Ohayou, Akanishi-san - köszönt.
   - Ohayou - viszonozta Jin, és feltápászkodott.
   - Vegyük át gyorsan kezdés előtt, hogy milyen képek is lesznek ezek - Jin bólintott. - Folytatjuk a tavalyelőtti és a tavalyi Smoking is sexy sorozatot, amit olyan nagy örömmel fogadtak a rajongói - Jin ismét bólintott. - Tehát, lesz egy közeli kép, aztán egy bőrkabátos falnak támaszkodós, szeretnék egy csak felsőtestet mutató képet, egy ülőset - Jin bólogatott, igen, igen, ezt már olvasta, miért is beszélik ezt megint meg?! Inkább igyekezhetnének, Kamét akarta minél hamarabb. - Valamint a végén a kanapés képek. A kicsit szomorkás és nadrágba nyúlós.
   Jin felkapta a fejét. Hogy milyen?! Egy erőteljes Haaaa??! szakadt fel belőle, ahogy eljutott az agyáig a mondat vége.
   - Mi a probléma? - kérdezte a fotós, aki már három mondattal odébb járt. - Éppen azt mondtam, jó hogy nem borotválkozott...
   - Nadrágba nyúlós? - préselte ki magából Jin. - Hogy érti, hogy gatyába nyúlós?
   - Nos, ez is benne volt a tervekben. Maga fekszik egy kanapén lehúzott sliccel és a keze a nadrágjában van...
   - Nem... neem.. - tiltakozott erőtlenül. - Ilyesmi nem volt leírva... Én elolvastam, amit küldtek... de ilyesmi nem volt ott, erre nem bólintottam volna rá...
   - Már elnézést, de Johnny-sannak nem volt ellenvetése - mondta jól kihangsúlyozva a nevet, hiszen ő is tudta, hogy a JE-ben mennyire nem számít az, hogy a tagok mire bólintanak rá, és mire nem -, és az is biztos, hogy benne volt a pamfletben, amit küldtünk önöknek.
   - De nem volt benne! - dobbantott Jin a lábával. - Ezt csak most találta ki!
   - De Akanishi-san...
   Jin sietve túrta elő a táskájából a papírokat.
   - Nézze meg! Ilyesmi itt nincs - mutatott a lap aljára. - Kanapés kép csak egy van ideírva, és itt semmi nyúlkálásról nincs szó!
   A fényképész kissé furcsán nézett rá. Nem értette, hogy mi is ez a kirohanás, és már előre tartott a reakciótól, ami követni fogja a hisztis idol felvilágosítását. Mély levegőt vett.
   - Akanishi-san - elvette tőle a lapokat. - Nem tudom, hogy feltűnt-e, de ezen a lapon két oldalon van írás - kezdte óvatosan. - Ha megfordítja láthatja, hogy itt még folytatódik a szöveg.
   Jin ledermedt. Másik oldal? Erről miért nem szólt neki senki? Hát ezért nézett Kame olyan furcsán rá, mikor a megbeszélésen gyorsan bólintott rá a fotózásra? De este miért nem mondta?!
   - Én... - hebegte. - Nem láttam a másik oldalt - visszaroskadt a székbe. - De hát ez egy tini magazinnak készül, nem? Hogy akarhatnak ilyen erkölcstelen képeket tenni egy olyan újságba, amit 12-13 éves kislányok is olvasnak? - hatalmasra tágult, rémült szemekkel nézett a nőre, aki egészen megsajnálta a fiút. Ennél sokkal rosszabb reakcióra számított, és egyáltalán nem ilyen magyarázatra.
   - Akanishi-san...
   - Jin... szólítson Jinnek, nagyon feszélyez ez a sanozás - motyogta leverten.
   - Rendben.  Jin-kun, figyeljen rám – elé térdelt, és felnézett rá. - Ezek egyáltalán nem lesznek erkölcstelen képek. Csupán annyit szeretnénk, mi is, és az önök vezetősége is, hogy a lányok beinduljanak magától, hogy minél jobban várják a közelgő turnéjukat. A koncerteken is szoktak provokatív dolgokat csinálni, nem?
   - De azok... azokat egyszer megnézik és aztán az ilyen dolgok elfelejtődnek... de még ott sem nyúlkálok a nadrágomba... az olyan... olyan kurvás... - suttogta. Tényleg nem akarta ezt, ő nem volt olyan, aki élvezte azt, hogy kislányok nyálzanak rá a szobáikban. Hogy kitegyék a falra a képét, amin a nadrágjában matat. Már eddig is tartott a rajongóitól, de elképzelni sem merte, ezek után milyen reakciók lennének.
   - Az alsó nadrágja teljesen fent lesz, a pólóját kicsit feljebb húzzuk, csak a nadrágja lesz nyitva, és egy kicsit lehúzva; olyasmi egyáltalán nem fog látszani - próbálta tovább nyugtatni őt. - Olyan lesz, mintha a keze csak egy pillanatra tévedt volna oda.
   Nem ért el semmit, Jin gondolatban tovább hergelte magát, és már majdnem sokkos állapotban volt.
   - Telefonálnom kell... sumimasen... - arrébb tolta a nőt és kibotladozott az épület elé. Rágyújtott egy cigire, és előkapta a telefonját.
   Mélyet szívott a káros élvezetből, és toporogva várta, hogy Kame felvegye végre a mobilját.
   Ő majd segít... Kame mindig mindent megold - kántálta magában, mint valami mantrát.
   - Jin - morogta a nagyon álmos Kazuya, mikor végre megtalálta a szerinte túl korai ébresztőt fújó telot.
   - Kazu segí~~ts! - visította a telefonba Akanishi, mire a másik még hangosabban kezdett morogni.
   - Jin mondtam már, hogy ezt ne csináld, még szex közben is nehezen viselem, ha sikongatsz, de így álomból felverve még fájdalmasabb - miközben mormogott hallani lehetett, hogy mocorog. Jin tudta, hogy felült, és neki támaszkodott az ágyuk háttámlájának, a fejét egészen hátrahajtva a falig, hogy a hatalmas ablakon beáradó napfény megcsillanjon a kifeszülő ádámcsutkáján.
   - Gome, gome, tudod, hogy próbálom nem csinálni.
   - Tudom, és értékelem is. Szóval rájöttél végre, milyen képet akarnak csinálni?
   Jin meg se lepődött, Kame mindig mindent tudott.
   - Miért nem mondtad tegnap? Biztos nem mentem volna bele ilyen könnyen.
   - Gondoltam ma majd hirtelen leshokkolnak és akkor egyszerűbben megcsinálhatják, de ezek szerint olyan fényképészt kaptál, akinek mániája először mindent megbeszélni, nem csak beállítani és kattolni.
   - Ka~me - húzta el a kedves nevet hisztis tónusban. Hozzátenni nem akart semmit, mindig neki van igaza, ezt már régen megtanulta. - Ugye már terved is van, hogy segíts nekem?
   - Mint mindig, édes. Csak szépen nyomd el a cigit, hörpintsd fel a maradék kávét, menj vissza, és csináld, amit mondanak...
   - Ka~~~ me!!! - nyögött fel kétségbeesve.
   - Szóval csináld, amit mondanak én meg felöltözöm és indulok. Az a kép az utolsó lesz, addigra ott leszek. Relax és legyél olyan szexi DÖG, mint mindig - a végét már csak mély hangon, majdnem dorombolva tette hozzá.
   Jin megborzongott. Imádta, mikor a másik ezt a hangot használta. Ezután mindig végig szokott simítani a testén, és ez már annyira beleégett az évek alatt, hogy most is érezte.
   - Igen - suttogta hipnotizált hangon. - Az leszek, mert te is látni fogod a képeket. Csak neked...
   - Tudom, Jin, tudom - amit viszont Jin nem tudott, az az volt, hogy Kame ugyanúgy szerette az ő reakcióját arra a hangra, amit használt, mint amennyire a másik az övét. Pár pillanatig mindketten csak hallgattak, élvezve a harmóniát, ami az évek során kialakult közöttük.
   - Szeretlek... Siess, jó? - kérdezte az idősebb kissé megint pánikolós hangon.
   - Csak akkor, ha megnyugszol, visszamész, és csinálod, amit kell.
   - Csinálom - Kame hallotta, ahogy mély levegőt vesz.
   - Szeretlek - lehelte bele a telefonba, majd bontotta a vonalat.
   Kazuya szavai visszhangoztak benne, miközben visszament, és engedelmesen beült a sminkes székbe, immár azért, hogy a kislány kezelésbe vegye.
   Mikor végeztek boldogan vette tudomásul, hogy alig tettek fel rá szájfényt, pedig az utóbbi időben mindenki annyit kent rá, hogy az a képeken és a videókon már szörnyen nézett ki. A haja is tetszett neki, szerette ilyen hosszún. Isteni érzés volt, mikor Kame beletúrt, és erősen megszorította... Rémülten vette észre, hogy már csak a gondolatra is merevedése lett.
   Még javában próbálta lehiggasztani magát, mikor a stylistok rárontottak és elkezdték öltöztetni. Miután ezzel is készen lettek kivonult a fotózás tényleges helyszínére; tényleg vonult, próbálta elkendőzni a fél órával korábbi kis fiaskóját; értsd a hisztit.
   Ettől kezdve tényleg mást sem csinált csak tette, amit mondtak neki. Álljon erre, forduljon arra, hajtsa le a fejét, emelje fel a lábát, tolja erre a csípőjét, húzza be a hasát, szívja jó erősen a cigit, közben nézzen szexisen. Ez a része a volt a munkának az, amit még szívesen is csinált. Ugyanis világéletében csak akkor sikerült igazán szexisen néznie, ha arra a személyre gondolt, aki az életét jelentette. Ez pedig nagyon is kellemes tevékenység volt. Elég volt felidéznie, egy-egy pillanatot - mint például mikor Kame izzadt testén megcsillan a fény, vagy azt ahogy nyög, mikor élvezi, ha ő foglalkozik vele, vagy esetleg a morranást, amit hallatni szokott, mikor beléhatol -, és már ott is volt a szemében az a fény, amitől fangirlök ezrei kaptak rohamot, akárhányszor megmutatta nekik. Takeshi-san - a fényképész - elégedetten szemlélte az eddig elkészült képeket, és biztosította Jint, hogy remek kis cikket fognak összehozni belőlük. A fiú ebben nem volt annyira biztos, és már a pánik hangulata is kezdett visszatérni, mert a kanapés képek következtek, és Kame még nem volt sehol.
   Idegesen pillantgatott az ajtó felé, de hiába, semmiféle rohanó Kazuya nem toppant be rajta. Próbálta apróra összehúzni magát, ahogy lecsüccsent a kanapéra, és félve nézett fel a fotósra.
   - Akkor mit csináljak? - nagyon erősen próbálkozott, hogy ne remegjen a hangja.
   - Gondolom azt hiába is kérném, hogy engedje el magát - mondta kissé piszkálódó stílusban, apró mosolyt csalva ki Jinből. Természetesen nem hiába volt nagyon jó fényképész, rögtön meg is örökítette az örökkévalóságnak a pillanatot, ahogy a hatalmas idol Akanishi Jin, mint egy félénk kisfiú ül egy fekete bőrkanapén kezei a két lába között összekulcsolva, haja a szemébe hullik, és igazi bátortalan, szégyenlős mosoly játszik az arcán.
   - Gyönyörű... - sóhajtott fel valaki a háttérben.
   - Kár, hogy az újságban nem lehet benne - felelte rá Takeshi-san. - Most sajnos nem erre az oldalára van szükségünk. Szóval, először is dőlj hátra - váltott át tegezésre, a tényleges munka közben mindig ezt használta, hogy még jobban érzékeltesse a srácokkal, hogy most ő a főnök. - Úgy. Csússz egészen a karfáig, ez az... Tedd át a jobb lábad a másikon - Jin átvetette a lábát, felvéve a szokásos kényelmes, de kissé nőies pózát. - Nem egészen így gondoltam. Egy kissé férfiasabban is megy remélem - nevetett fel a fotós, és beigazította a lábait, úgy hogy csak a bokája nyugodott a térdén. - Na, mindjárt más. Tedd a jobb kezed a nadrágod elejére - Jin odahelyezte, egyik ujját automatikusan becsúsztatva a széle alá. - Megy ez - mormogta Takeshi. - A másikkal meg csinálj úgy, mintha éppen levenni készülnél - megint az a rémült pillantás. - Nyugalom! Még csak húzd el egy kicsit a boxert a testedtől - megtette, de az arca még mindig rémületet tükrözött. - Jin-kun, kérlek, próbálj meg valami másra gondolni. Tudom, hogy nehéz ilyenkor elvonatkoztatni, de bízom benne, hogy sikerülni fog.
   Jin elfordult tőle, és kiszúrt egy repedést az ajtó melletti falon. Kame, miért nem vagy még itt? Nekem ez egyedül nem fog menni. Mi a francért kell ezt csinálnom? Olyan szívesen abbahagynám már... Miért nem lehet nemet mondani az ilyesmire? Ha ez nekem nem felel meg, miért kell csinálnom?
   Míg a kérdések záporoztak a fejében az arcán tükröződtek az érzelmei. Először a félelem, ami átcsapott kétségbeesésbe, majd végül a fásultság, ami mikor ezeken gondolkodott, mindig a szívébe költözött. Takeshi végigkattintgatott, de a legutolsó kép fogta meg a legjobban, az a tömény unalom, és lenézés, ami Akanishi szemeiből áradt olyan erővel ruházta fel a képet, hogy tudta, az újságnál csak ezt választhatják. Sejtette, hogy ezzel ugyan, azt érik el, hogy még több emberben alakul ki az a kép, hogy Jint egyáltalán nem érdekli már ez a munka, és hogy annyira beképzelt, hogy mindenkit lenéz maga körül, mégis, ez volt a tökéletes.
   - Köszönöm, azt hiszem ezzel végeztünk - szólította ki a révedezéséből az énekest. - Szeretne egy kis szünetet, mielőtt folytatnánk? - kérdezte kedvesen.
   - Ha lehetséges lenne elszívnék még egy cigit - válaszolta Jin. És felhívnám Kamét, hogy hol a fenében van már - tette hozzá gondolatban.
   Jin visszatért oda, ahol az imént lefolytatta a csevelyt Kazuval. Nekitámaszkodott a falnak, egyik lábát felhúzva, fejét hátrahajtva. Lehunyt szemmel élvezte a nyugtató nikotin hatását.
   Már elszívta ugyan, de nem volt kedve visszamenni, így még süttette magát a kora tavaszi napsütésben. Egyszer csak egy kezet érzett felcsúszni a tarkóján, amely erősen belemarkolt dús hajába, és tiltakozást nem tűrve húzta lefelé a fejét. Felpattantak a szemei, hogy belenézhessen Kame mély barna szemeibe.
   - Hogy lehetsz még akkor is őrülten szexi, mikor csak egy falnak dőlve napfürdőzöl, mint egy utolsó teknős? - morogta szenvedélytől elmélyült hanggal, és bezárta a távolságot az ajkaik között.
   Jin belenyögött a csókba. Hiába voltak együtt már évek óta, az érzés, ahogy  Kame vékony szája hozzáér az ő húsos, vastag ajkaihoz, és a fiatalabb harapdálni kezdi őket, még mindig heves reakciókat váltott ki belőle. Ellépett a faltól, és nekinyomta magát Kaménak, aki keményen tartotta őt a csípőjénél fogva.
   - Volt kitől tanulnom, hogyan is legyek igazán ribi teknős - válaszolta Jin egy kissé zihálva, miután szétváltak
   - Baka - suttogta a másik, és adott neki még egy puszit.
   - Haaai - vigyorodott el a szeretett becenévre.
   - Jinjin - mosolygott Kame is, és összekulcsolta a kezeiket. - Hogy álltok?
   - Már csak AZ a kép van hátra - válaszolta idegesen, az előző nyugalom ismét eltűnni látszott.
   - Remek, mindig is jó volt az időzítésem - felelte olyan hangsúllyal, amiből teljesen másra lehetett következtetni, mint amit alapjáraton itt jelentett volna a mondat. Valahol szándékosan hergelte a másikat, tudta, hogy csak egy bizonyos állapotban lesz képes megcsinálni a képet, de élvezte is, hogy láthatja felvillanni azt a fényt Jin szemeiben, amik azt jelezték, hogy vágyik rá, hogy a legszívesebben a karjai között lenne.
   Jin végignézett szerelmén. Hátra fogott haj, bőrkabát, fekete trikó, fekete feszülős farmer, amit úgy szeretett látni rajta, hiszen kiemelte Kame tökéletes alakját. Az utóbbi időben civilben nem is látta talán másban a másikat, csak ilyen ruhákban. Fekete, fekete, és néha talán valami sötét zöld, vagy kék, de mindenképpen valami sötét szín. Mióta az ügynökségnél sem tiltották neki, hogy végre férfiasan öltözhessen, nyíltabban merte civilben is viselni kedvenc ruháit.
   - Na gyere menjünk be, minél hamarabb végzünk, annál gyorsabban mehetünk haza - mondta Kame, és azzal a pillantással nézett rá, ami csak azt jelenthette, hogy ha hazaérnek első útjuk az ágyba vezet majd.
   Jin nyelt egyet, de elindult Kame előtt vissza az épületbe.
   Mire beértek Takeshi-san elküldte az emberek nagy részét, és a fényképezéshez használt dolgok többsége is eltűnt. Jin csodálkozva nézett a feléjük tartó mosolygó nőre. Az csak egy érdeklődő szemöldökfelhúzással vette szemügyre a Jin mögött belépő Kamenashit, de kérdezni nem kérdezett semmit.
   - Gondoltam egyszerűbben végzünk, ha nem lesz itt egy rakat ember, hogy bámuljon közben, Jin-kun - a mosolygós szemekbe nézve, és Kame jelenlétét érezve maga mögött már Jin is kezdte elhinni, hogy nem lesz semmi baj, és meg tudják csinálni azt a képet.
  - Hai, arigatou gozaimasu - hajolt meg tiszteletteljesen, és hátrafordulva, előre terelgette Kamét. - Gondolom nem kell őt bemutatnom...
   - Kamenashi-san - bólintott felé a nő.
   - Takeshi-san - viszonozta udvariasan a fiatal férfi.
   - Oh, tényleg nem - vigyorgott Jin. - Szóval remélem nem probléma, hogy elhívtam Kazut... - Kame megköszörülte a torkát. - Kamenashi-kunt, általában ő szokott nekem segíteni, ha valamit nem tudok megcsinálni - kissé bizonytalan kifejezés ült ki az arcára, és el is pirult egy picit.
   - Természetesen nem probléma, Kamenashi-sannal dolgoztunk már együtt, mindketten tudjuk, hogy nem mindenkinek sikerül ellazulni a kamera előtt.
   Kame csak bólintott, különösebben nem akart belefolyni a munkába, feltűnően legalábbis nem.
   Jin újra elfoglalta a helyét a kanapén, Kame hátrahúzódott és elkezdte nézegetni az asztalon hagyott laptopon az eddig elkészült képeket, csak fél füllel hallgatva Takeshi-san instrukcióit. Elmormolt jó néhány "ribi"-t, míg végzett velük, ha nem tudta volna, hogy Jin komolyan gondolja azt, hogy ilyenkor neki pózol, biztosra vette volna, hogy szerelme egy utolsó ribanc. Csak hát nagyon jól tudta azt is, hogy ő is tud ilyen lenni, hogy neki is el kell játszani ezt a szerepet is, és olyankor ő is mindig csak egy személyre szokott gondolni, Jinre.
   Az utolsó, átnevezett képet nézegetve azonban már egyáltalán nem a szexis dög Akanishi Jinre kellett gondolnia, hanem arra a kissrácra, aki mellette nőtt fel, aki állandóan elhagyott valamit, akinek mindig mindent kétszer kellett elmagyarázni, aki minden helyzetben tud szerencsétlenkedni, és aki mégis a legkomolyabb, és talán legérettebb közülük; az ő Jinjinje. Ha nem érezte volna totál égőnek, akkor legszívesebben végigsimított volna a monitoron, hogy megvigasztalja azt a kétségbeesett arcú kisfiút, akit Takeshi-san megörökített.
   - Jin-kun, NEM! - a fényképész kiáltása húzta őt ki a révedezésből. - Szexisen nézzen, ne ilyen kétségbeesetten. Ehhez a képhez, most arra a szokásos DÖG arcára van szükségünk - már az ő hangjából is kétségbeesés hallatszott, kezdte elhinni, hogy ez nem fog menni. Akármivel is próbálta elterelni a figyelmét, a fiú nem bírt megnyugodni. A kezét már becsúsztatta a nadrágjába, de úgy megfeszültek az izmai, hogy a képekről teljesen átjött, hogy kényszerből csinálja, amit csinál.
   Kame elszakította magát a laptoptól, és beállt a fényképész mögé, kicsit oldalra, hogy Jin a kanapéról tökéletesen rálásson.
   Akanishi rögtön rá is nézett, hogy figyelmen kívül hagyhassa Takeshi-san lemondó tekintetét. Azonban Kaméra tekintve egy elég érdekes kép tárult a szeme elé, amitől a pillantása rögtön nem kétségbeesettséget tükrözött. A fiatalabb ugyanis pontosan úgy nézett rá, ahogy neki kellett volna a kamerába, és a kezeivel magát simogatta. Rá kellett markolnia a kanapé szélére, hogy ne nyögjön fel a látványtól. Fészkelődni kezdett, amitől a pólója felcsúszott az oldalánál, a boxere pedig egy kicsit lejjebb, így még jobban kivillant a barna bőre, és a nadrágjában lévő kezét is máshogy kellett helyeznie, mikor merevedni kezdett attól, ahogy Kame húzogatta a kezét a saját nemi szervén. Ajkai elnyíltak, és kissé kiszáradtak, attól ahogy mélyeket lélegzett, és a pillantása is azt a szenvedélyt tükrözte, amit Takeshi-san szeretett volna.
   Amint a fotós úgy találta, hogy megvan a tökéletes kép, összecsapta a kezeit, ezzel olyan hangosan törve meg a csendet, hogy Jin annyira megijedt, hogy majdnem leesett a kanpéról. Sietve próbálta visszahúzni a bő nadrágot, hogy minél kevesebb látszódjon abból, hogy a képet végülis mennyire élethű körülmények között sikerült megcsinálni.
   Miközben ő szerencsétlenkedett Kame halálos nyugalommal vonta magára Takeshi-san figyelmét, hogy elcseveghessen vele a képekről, és a közelgő cikkről. Feltűnésmentesen terelgette őt az ajtó felé, és még segített is neki összepakolászni. Pár percen belül nem volt senki más az épületben rajtuk kívül.
   Kame hatalmas léptekkel sietett vissza Jinhez, aki még mindig a kanapén ült, és próbálta magát normális állapotba hozni. Kazuya azonban elkapta a kezét, amivel éppen a haját igazgatta, a mellkasát meglökve hátranyomta őt egészen a támlához, és az ölébe ülve rögtön lecsapott a szájára.
   - Akarlak, itt, így, ezután a ribanc sorozat után - mormogta a másik szájába, miközben az állánál fogva erősen tartotta a fejét.
   - De Kame... megláthatnak... - kezdte félve Jin.
   - Mindenki elment délutáni sziesztára, vagy mit tudom én, ne izgulj - mindeközben lecsúszott Jin öléből, kiült a kanapé karfájához, kissé oldalasan, egyik lábát feltéve a bőrülőkére, másikat lent tartva a földön, és behúzta közéjük a riadt fiút.
   Jin feszengve dőlt Kame mellkasának, hátra-hátrapillantva az ajtó felé, hogy biztos lehessen benne, senki sem figyeli őket. Kame kihasználva az egyik ilyen oldalra pillantását elkezdte csókolgatni a kifeszülő nyakizmát, melytől Jinnek rögtön elakadt a lélegzete, de nem rántotta vissza a fejét, ahhoz túlságosan élvezte a fiatalabb ténykedését.
   Miközben ajkával ingerelte az érzékeny bőrfelületet bal kezét előre csúsztatva az oldalánál gombolni kezdte Akanishi zöld nadrágját. A másik még mindig kissé idegesen el akarta tolni a kezeit, Kame erre csak megharapta a nyakát, jól tudva, hogy ez mennyire beindítja a másikat. Nem is kellett csalódnia, Jin hátravetett fejjel nyögött fel.
   - Kazu... - nyöszörögte és még jobban hátradőlve Kame combtövénél támaszkodott meg, így teste jobban ívbe feszült, minden porcikáját felkínálva a fiatalabb kezeinek, és szemének. A megfeszülő pólón át Kame jól látta, hogy a másik mennyire zihálva vette a levegőt, mikor benyúlt a nadrágjába, és amikor rámarkolt az izgalmára Akanishiből ismét erőteljes nyögéseket váltott ki. - Kazu...
   - Igen? - mormogta a fülénél, még mindig élvezettel ízlelgetve a másik puha bőrét. - Mit szeretnél?
   - Én... én... - csak zihálni tudott, hiszen Kame közben bal kezével erőteljesen masszírozta őt, másikkal pedig a pólón át simogatta a felső testét. - Téged...
   - Akkor nem baj, hogy megláthatnak? - incselkedett. Imádta nézni, hogy a kezei között ez a mindenki által igazi férfinek tartott lény, egy remegő kocsonya szintjére tud visszafejlődni. Jobb kezét felfuttatta végig a mellkasán, fel a nyakánál, beletúrt a hajába, erősen megmarkolta, és egy hirtelen mozdulattal átrántotta a másik oldalra a fejét, hogy szájával ezt a részt is birtokba vehesse. Itt már nem finomkodott, nem voltak apró csókok, erőteljesen harapott bele az érzékeny húsba.
   Akanishi felnyögött, mélyen a velejéből szakadt fel, mint egy kiáltás, és ez többet mondott minden válasznál. Sok időbe telt, míg mindketten elfogadták azt, hogy mire is vágynak; hogy Kaménak szüksége volt rá, hogy az ágyban erőteljes, sőt néha kicsit kegyetlen legyen, és hogy Akanishi igényelte ezt; ez kellett ahhoz, hogy kimutathassák egymásnak az igazi személyiségüket, azt ami a sok szerep alatt rejtőzött. Így ismerték meg egymást egyre jobban.
   A néhány perces erőteljes letámadás után már Jin sem tartott semmitől. Elhúzódott Kamétól, elé térdelt a kanapén, és most ő vette birtokba a másik vékony testét. Lehúzta róla a kabátot, majd a trikót is, és élvezettel tekintett végig a tökéletes mellkason. Lehet, hogy Kame nem volt éppen az az izmos típus, de teste pont annyira volt szálkás, hogy ránézve ne sugalljon törékenységet, épp ellenkezőleg, Jin mindig is úgy érezte, hogy ez a test bármit kibírna.
   Mohón kapott az apró mellbimbók után, kezével pedig bontogatni kezdte a vékony csípőt körbefutó bőr övet. Kame borzongva tűrte a kényeztetést, segítve a másikat, hogy kihámozhassa őt a nadrágból, és az alsóból. Azonban amikor azok a vastag ajkak köré fonódtak már nem akart mocorogni, nem akart semmi mást csak élvezni az élményt és a látványt. Sosem volt túl hangos az ágyban, annyira semmiképpen sem, mint Jin, aki már egy apró érintéstől is nyögött, és néha sikítozott, mikor valami túl erőteljes reakciót váltott ki belőle. Most is csak az jelezte Jinnek hogy egyáltalán nem haszontalan, amit csinál, hogy a fiú halkan zihálni kezdett, és mindkét kezével belemarkolt hosszú hajába, egyre gyorsabb iramra biztatva az idősebbet.
   Jin szivesen kényeztette volna Kamét a végtelenségig, de a fiatalabbnak más tervei is voltak még erre a délelőttre, így megállította őt, amikor már érezte, hogy nem lenne neki sok hátra. Eltolta a fejét, magához húzta, megcsókolta, és elkezdte lehúzni róla a mostanra tökéletesen összegyűrt hófehér pólót. A nadrágból időközben Jin már kibújt, így Kame csak a boxertől szabadította meg. Kazuya felállt és felhúzta magához Akanishit is, odairányította a kanapé oldalához, és miután ráharapott a fiú kulcscsontjára lenyomta őt a karfára.
   - Hééj - sikította Jin, és elvesztve az egyensúlyát hátrazuhant az ülőkékre. Barna bőre mindenhol feszülve simult kényelmetlen testhelyzet miatt megfeszülő izmaira. Próbált feltámaszkodni az alkarjára, Kame azonban elkapta a derekánál és kissé hátrébb húzva őt beigazította úgy, hogy a feneke pont a karfa szélénél legyen, így a mozdulat félbe maradt, amikor pedig a fiatalabb megnyalintotta félig merev férfiasságát, már nem is akart feltápászkodni.
   Kaménak nem kellett sokáig izgatni őt, pillanatokon belül ismét teljes hosszában meredezett, azonban ekkor sem hagyta abba a kényeztetését, csupán egyik ujját becsúsztatta a farpofái közé és simogatni kezdte a bejáratát. Jin zihálva élvezte a kétirányú ténykedését, és nyöszörögve vonaglott mikor Kame egyik ujja belécsúszott.
   - Kazu... - kiáltott fel Jin egy erőteljesebb szívásnál. - Gyere... gyere kérlek...
   Kame felállt, és Jin felhúzott lábai közé lépett, majd előredőlve teljes testével hozzásimult, és a szájába suttogva kérdezte tőle, hogy mit is szeretne pontosan.
   - Gyere belém - zihálta Jin. Megérezte Kame farkát a bejáratánál.
   - Mond még egyszer, mit szeretnél? - ingerelte tovább Kame egyik kezével húzogatva magát a bejárata körül.
   - Dugj meg - mondta ki a barna szemekbe nézve az idősebb, amit hallani szeretett volna. Abban a pillanatban kicsit sem finomkodva, egy erőteljes mozdulattal rögtön tövig hatolt belé,  és egy morranással jelezte, hogy ez mennyire jól is esett neki. Jin a hirtelen rohamtól hangosan felnyögve nyomta ki magát, még jobban hozzádörgölőzve Kame testéhez, a kettőjük közé szorult férfiassága keményen nyomódott a másik lapos hasának. Az éles fájdalom szinte azonnal múlni kezdett, amint Kame mozogni kezdett benne.
   A helyiségben nem hallatszott más csak a zihálásukba vegyülő nyögések, és a kanapé bőrének nyikorgása, ahogy Jin teste az erőteljes lökésektől mozgott rajta. Átkulcsolta lábaival Kame vékony testét, gyönyörű kontrasztot alkotva a besütő napfényben csillogó hát fehérségével. Kazu a nyakhajlatába hajtott fejjel zihált, mindkét karját a nyaka alá fektetve tartotta őt szorosan, mintha sosem akarná elengedni. Néhány perccel később azonban, amikor már érezte, hogy ő nem bírja sokáig egyik kezét le akarta csúsztatni Akanishi, testeik között surlódó  farkához, de a másik megállította.
   - Ne! - nyögte. - Hagyd csak... Nem kell...
   - De...
   - Jó ez így Kazu, csak csináld erősebben... kérlek... erősebben...
   Kame egy érzelmekkel telt pillantás után mélyen megcsókolta, aztán még erősebb ütemre váltott. Ettől kezdve már nem volt megállás egyik számára sem, Jin ugyanúgy hajszolta a tempót, mint a másik, csak azért, hogy neki még jobb legyen. Végül Kazuya egy hirtelen mozdulattal felemelkedett róla, a levegőt kapkodva kihúzta magát belőle, és a hasára élvezett. Jin erőtlenül pislogott fel rá, fájt a háta, a nyaka, a feneke, de olyan boldog volt, mint mindig ilyenkor. Ránézni az izzadtságtól nedves tincsekre, amik körbeölelték Kame arcát, várni, hogy magához térjen annyira hogy kinyissa a szemét, és rámosolyogjon. Ezek voltak a legjobb pillanatok. Azok a pillanatok, mikor a másik ellazult, boldog volt, és ezt ő adhatta meg neki. Ez jelentette a legtöbbet.
   És valóban, amint a lélegzete kezdett visszaállni a normál ritmusra, Kame kinyitotta a szemét, és mosolyogva kapta el a felé nyújtott kezeket, hogy Jint ülő helyzetbe segítse.
   - Bakanishi... - kisimított egy ázott tincset a homlokából. - Miért nem engedted, hogy segítsek ezen? - kérdezte és végigsimított a még mindig merev társán.
   - Mert önző vagyok, és azt akarom hogy mikor segítesz ezen - utánozta őt, és ő is simogatni kezdte magát - akkor csak velem foglalkozz - vigyorodott el huncutul.
   - Te~~~ - Kame felnevetett és megcsókolta. Majd elé térdelt, és becézgetni kezdte a másik izgalmát. - Ezt szereted, igaz? Mikor előtted térdelek, és csak a tiéd vagyok? - suttogta két nyalintás között.
   - Baj? Ilyenkor egy kicsit te is kiszolgáltatod magad nekem... Ez jó érzés - tette hozzá egy nyögés után, amit Kame azzal váltott ki, hogy nagyon erősen megszívta a makkját.
   - Nem baj, Jin, nem baj...
   Nem kellett már neki sem sok, így pár percen belül Kame nevét kiáltva élvezett bele a fiú szájába, és lecsúszott volna a karfáról, ha a másik nem tartja meg.
   - Ezt a hangot még mindig nehezen bírom - vigyorgott Kame miután Jin kissé megnyugodott, és felállhatott előle. - De tudod, már kezdem megszeretni. Mikor az én nevemet kiáltod így, akkor egészen elviselhető.
   Jin csak szégyenlősen mosolygott, és ő is felállt. Megcsókolták egymást, majd egy két elővarázsolt zsebkendővel megtisztogatták magukat, összeszedték a széthajigált ruhákat, Kame felvette a sajátjait Jin pedig kis kutakodás után megtalálta a még reggel levetett ruháit, így kis lemaradással de ő is egészen gyorsan elkészült.
   Már léptek volna ki az ajtón, mikor rohanva nyitott be egy a futástól kifulladt asszisztens.
   - Yokatta - kiáltotta megkönnyebbült hangon. - Még itt vannak. Takeshi-san most szólt, hogy kimaradt az a kép, amikor a fal tövében ül egy munkás ruhában. Mindjárt ő is visszajön tudnának maradni még addig?
   Jin morgolódva fordult meg és visszarogyott a kanapéra. A sminkes kislány sietve rontott be, gondolta újra fel kell tennie a sminket, mint reggel, de amikor meglátta Akanishi zilált haját, és kipirult arcát, riadtan torpant meg, és elkerekedett szemekkel kérdezte:
   - Akanishi-san mit történt a hajával?
   Kaméból ezt hallva kirobbant a visszafojtott nevetés.


Na, ki mikor jött rá hogy a páros nem éppen szokványos? Azoknak csitt, akiknek már előre szóltam xD Kellett volna a warning, hogy Seme!Kame? :D


Aki nem tudná ez a Potato sorozat bizonyos képe, és itt a többi szépség ^^ az amit én itt kimaradtnak mondok a végén az az összeborzolt vizes hajú, hát nem tökre elüt a többitől? XD
 
 
Mood: excitedexcited
Music: ennek a kettőnek a nyögései xD
 
 
 
マルチ / Marcsika: [RyoPi] Smexmarcsi568 on April 20th, 2009 03:54 pm (UTC)
XDDDDDDD

Jó lett xD És Kame tényleg sokkal férfiasabb személyiséget mutat, mint JinJin néha, szal nem meglepő XD De én meg amúgyis azon tábort erősítem, aki tudta, h ez Kamenishi lesz xDDDD Ego-seme, bogárkám, egy baj van ezzel az elnevezéssel... NishiKIDO xDDDD Khm... őt azért meg mégsem dughatja meg egy Kame! xD
Köszike Tündérborsó, és, és lesz majd nem csak Akame is? :P *chibi-szemek*
さっちゃん: RyoPicsaca on April 20th, 2009 04:00 pm (UTC)
A semének szóló részt nem értem, de ha KameRyoról van szó nem is akarom, mert Seme kinyilatkozta a glorious közben hogy ezt a Ryot Kame simán dugja, szóval azszem egy nagyon rossz szellemet engedtem ki a palackbólezzel az írással xD

erősen gyúrok arra a szülcsinapi Ryopire ^^
マルチ / Marcsika: [RyoPi] Smexmarcsi568 on April 20th, 2009 04:05 pm (UTC)
Ami ugye folytatásos eposz lesz? *__* xDDD

Az a lényege, h KameNishi(kido), érted?? XDD
Ryo a báránybőrbe bújt farkas ^^ Vagyis most ukejelmezzel vadítja az áldozatatot, ennyi xD Pi visszaszerzési hadművelet 1. "jó kisfiú leszek" jelenet :D
さっちゃん: RyoPicsaca on April 20th, 2009 04:31 pm (UTC)
XDDDDDDDDDDDDD és mi lesz a második mert hogy ez nem fog bevállni az tuti? sztem a megfogom a gyönyörű hosszú vörös göndör belőtt hajánál fogva ami úgysem mozdul el még egy ryo támadás közben sem, és neki baszom egy fának majd jól megdudgom mert látszik rajta hogy erre vágyik??? na?:D
マルチ / Marcsika: [RyoPi] Smexmarcsi568 on April 20th, 2009 04:49 pm (UTC)
Fának? xD Bárminek! :D És igen, Pi arra vágyik, h valaki megbüntesse mert rossz kiffiú volt (akarom mondani rosszul választott fodrászt, Ryo meg amúgy is hajmániás xD) Szal már éppen fényesítésa alatt van a bilincs, a szörmét most leszedte róla, és az egyéb kellékek is jók, főleg ez a feszülős bőrnaci, amit éppen próbálgat a drágám bár nincs benne valami sok feneke, de előlről már szebb a kép xDDD
(Deleted comment)
さっちゃん: Jin 1582csaca on April 20th, 2009 04:29 pm (UTC)
Te is semekaméra vágytál? ez ilyen miskolci népbetegség akkor xD
örülök hogy tetszett ^^
(Deleted comment)
さっちゃんcsaca on April 20th, 2009 04:41 pm (UTC)
persze , persze, Zsófinak is ez kellett, neked, az oka igen nyilvánvaló:P
(Deleted comment)
kincskereso: Akamekincskereso on April 20th, 2009 10:25 pm (UTC)
Na, komment, csak Neked csak most chuck norris. *visszazavarja junnot a helyére^^"*

Nagyon jó lett, de azt hiszem, ezt már kifejtettem Neked kevésbé nyilvánosan is. ^^ Most olvastam el újra... Ajjjj... Szerezz valahonnan netet, mert totál rágörcsöltem erre a felállásra. ^^ abszolúte lehetséges, az érveimmel tisztában vagy, vitathatatlan és megdönthetetlen nem úgy, mint Jin :P! :) és várom a következőt, tessék még ilyeneket írni! ^^

Chuucizlak Bogyó! ^^
さっちゃん: Akame kissucsaca on April 21st, 2009 11:45 am (UTC)
Chak lechaklak:P

Megdönthetetlen, nem úgy mint Jin XDDD új közmondás, jej, Rídá jej XDDD Ajjj nem szereztem, de azért remélem túl élted az estét <3 *jaj annyira büszke magára*

chuchuchu
mac: AKame kisumacus001 on February 17th, 2010 12:14 pm (UTC)
Waaaah Kazu a férfiállatt!!!! *o*
Jin meg a ... öhm... Jinjin xD
Kösziiii!!!!!!!!!! <333333333333333333 *petto vetődik*

Hogy mér nm olvastam én eddig?!?! *fejbevágja magát, és utána neki esik a többinek*
さっちゃん: sexcsaca on February 17th, 2010 01:36 pm (UTC)
Nem olvastad? oO Pedig múltkor szépen véigjártál mindent JBn ^^"

imádjuk~ Ezt a fiket nagyon...
mac: AKame kisumacus001 on February 17th, 2010 02:34 pm (UTC)
de ott ez nm volt!!
(v annyira hüe vagyok h nm emlékszem rá? oO V átsiklottam felette??)
V akkor volt JB-n is??

Mindegy. Nagyon tetszett *o*
köszike még egyszer!!! *petto bújik*
さっちゃん: Kimuracsaca on February 17th, 2010 02:59 pm (UTC)
ez a legelső feltett írás ^^
mac: Scratmacus001 on February 17th, 2010 03:43 pm (UTC)
Na jó, ezek szerint én vagyok a béna megint..
NEMTALÁLOOOOOM!!! :'(
Linkeld már lécciiiiiiiiiii!!!
さっちゃん: Eszkimó~~csaca on February 17th, 2010 03:45 pm (UTC)
mac: Kame-wordsmacus001 on February 17th, 2010 03:57 pm (UTC)
Nem, csak watchingoltam, mer azt írta ki, nincs open membership v mi... és úgy döntöttem, csak watchingolok, és majd megkérdezem, h miez... és persze elfelejtettem *azon agyal hogy lehet ekkora idióta*
GOMEEEEE m(_ _)m

de most joiningoltam....
さっちゃんcsaca on February 17th, 2010 03:55 pm (UTC)
na most már okés xD